Volt nékem szeretőm

Volt nékem szeretőm, falu végen, kettő,

Nem volt búzakenyér, meghalt mind a kettő.

Egyiket temettem virágos kis kertbe,

Másikat pedig a szívem közepébe.

Egyiket öntöztem tiszta Duna vízzel,

Másikat pedig a sűrű könnyeimmel.

Ha szerelmes vagyok, a másikban Istent látom, ha harmóniában vagyok önmagammal, akkor bárkiben Isten egyik testet öltését látom. Ha szeretek valakit/valamit, örömet okoz a puszta léte, legyen az a gyermekem, egy virág vagy egy szép mondat. Ahogy Isten mondja teremtményének, Jézus Krisztusnak, "ő az én szerelmetes fiam, benne gyönyörködöm". Úgy én, mint Isten képmása mondom a saját teremtésemnek ugyanezt, legyen az egy festmény, egy könyv, vagy a gyermekeim. Így egy borús nap ebadta kölykéből lesz a másik napfényes nap felszabadult ölelése, játéka, és én már nem abban a dimenzióban élek, mint az előtte való nap.

"Volt nékem szeretőm". Fájdalom, ha elhagy a szerelem, ha nem szeret, akit én szeretek, ha nem lehetünk egymáséi. Átérzed a fájdalmat, hogy meghalt mind a kettő? "Egyiket temettem virágos kis kertbe". Virág-virgo-szűz, mai korszak ker(e)trendszere, a törvényes szerető. Másikat pedig a szívem közepébe, a (r)égi szerető. Mivel nem lehettek egymáséi, nem ismerték már egymást, mivel már nem ismerték egymást, elmúlt a szerelem, fáj. Van mit kisírni énekeken keresztül, persze virágnyelven, hiszen nyíltan nem lehetett felvállalni a szerelemvallást. Azért a szívem közepében van számára hely, öntözöm. Most ismerkedünk, talán újjáéled, ha öntözöm, törődök vele, írok róla, életben tartom, és ezáltal érzem igazán élőnek magam.

Te hiszed vagy tudod, hogy van Isten? Nem ugyanaz.

Én nem hiszek Istenben, egyrészt mert egyáltalán nem kaptam olyan neveltetést, másrészt nekem ne más mondja meg, hogy mit kell gondolnom. Ám tudom, hogy van Isten, mert ami körülöttem van, minden, megtervezett csoda. Tudom, hogy egy hajszálam sem görbülhet meg az ő tudta nélkül. Azáltal érzékelem a gondviselést, hogy a történések alapján belátom, hogy semmi nem véletlenül történt, hogy azokkal az emberekkel, eseményekkel találkozom, olyan irányba terelnek a körülmények, amire éppen szükségem van. Azt, Kedves Olvasó, hogy te  most ezt olvasod, sok egymástól látszólag független események különös összjátéka előzte meg.