Kacor király 

Kacor Király

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy özvegyasszony s annak egy macskája. Nagy macska volt már, de éppen olyan nyalánk volt, mintha kis macska lett volna. Egy reggel is mind felnyalta a lábasból a tejet. Megharagudott az özvegyasszony, jól megverte, s elkergette a háztól. A macska elbujdosott a falu végére, s ott nagy szomorúan leült a híd mellé.

A híd végén ült egy róka is, lógatta a lompos farkát. Meglátja azt a macska, neki-nekifutott, s játszadozni kezd a róka farkával. A róka megijed, felugrik, megfordul. A macska is megijed, hátrál, s felborzolja magát. Így nézték egymást egy darabig.

A róka sohasem látott macskát, a macska sohasem látott rókát. Mindegyik félt, de egyik sem tudta, mit csináljon. Végtére a róka szólalt meg:

- Ugyan, ha meg nem sérteném, nem mondaná meg az úr, hogy miféle nemzetség?

- Én vagyok a Kacor király!

- Kacor király? Soha hírét nem hallottam!

- Bizony pedig hallhattad volna. Minden állatot meg tudok regulázni, olyan nagy a hatalmam.

Megszeppent a róka, s nagy alázatosan kérte a macskát, hogy legyen vendége egy kis csirkehúsra. Minthogy már délfelé járt az idő, s a macska nagyon ehetnék volt, nem várt két meghívást. Elindultak hát a róka barlangjába. A macska hamar beletalálta magát a nagy uraságba, s örvendett, hogy a róka olyan tisztelettel szolgálja, mintha valóságos király volna. Urasan is viselkedett, keveset szólott és sokat evett, ebéd után álomra dőlt, s azt parancsolta a rókának, ügyeljen, hogy senki se háborgassa, amíg alszik.

A róka kiállott a barlang szájához strázsálni. Hát éppen akkor ment el ott a kis nyúl.

- Hallod-e, te kis nyúl, itt ne járj, mert az én uram, a Kacor király alszik; ha kijön, majd nem tudod, merre szaladj; minden állatot megreguláz, olyan nagy a hatalma!

Megijedt a kis nyúl, szép lassan elkotródott, s egy tisztáson lekuporodva azon gondolkozott: "Ki lehet az a Kacor király? Soha hírét sem hallottam."

Arra bódorgott egy medve is. Kérdi tőle a nyúl: hova megyen?

- Járok egyet, mert nagyon unatkozom.

- Jaj, erre ne járj, mert a róka azt mondja, hogy az ő ura, a Kacor király alszik, s ha kijő, majd nem tudod, merre szaladj! Minden állatot megreguláz, olyan nagy a hatalma!

- Kacor király? Soha hírét sem hallottam! Már csak azért is arra megyek, legalább meglátom, milyen az a Kacor király. - El is indult a medve a róka barlangja felé.

- Hallod-e, te medve - kiált rá a strázsa. - Itt ne járj, mert az én uram, a Kacor király alszik, ha kijő, nem tudod, merre szaladj; minden állatot megreguláz, olyan nagy a hatalma!

Erre a medvének inába szállt a bátorsága, szó nélkül megfordult, és visszatért a kis nyúlhoz. Ott találta a kis nyúllal a farkast és a varjút is; panaszolták, hogy ők is éppen úgy jártak.

- Ki lehet az a Kacor király? Soha hírét sem hallottuk! - mondták mindnyájan, s mind azon tanakodtak, mit csináljanak, hogy megláthassák. Abban állapodtak meg, hogy meghívják ebédre a rókával együtt. Mindjárt el is küldték a varjút, meghívni a vendégeket.

Mikor a róka meglátta a varjút, nagy méreggel kifutott, s összeszidta, hogy megint alkalmatlankodik.

- Eltakarodj innen! Nem megmondtam már? Az én uram a Kacor király; ha kijő, majd nem tudod, merre szaladj; minden állatot megreguláz, olyan nagy a hatalma!

- Tudom, nagyon jól tudom; nem is a magam jószántából jöttem ide, hanem a medve, a farkas és a nyúl küldött, hogy meghívjalak benneteket hozzájuk ebédre.

- Az már más! Várj egy kicsit.

Ezzel bement a róka megjelenteni a dolgot a Kacor királynak. Kisvártatva ki is jött, tudtára adta a varjúnak, hogy a király szívesen fogadta a meghívást, elmennek az ebédre, csak tudják, hova.

- Eljövök én holnap értetek, s elvezetlek!

A jó hírre a medve, a farkas és a nyúl ugyancsak felütötte a lacikonyháját. A kis nyulat megtették szakácsnak, mert kurta farka van, s így nem könnyen égeti meg magát. A medve fát és vadakat hordott a konyhára. A farkas asztalt terített, és pecsenyét forgatott.

Mikor kész volt már az ebéd, a varjú elindult a vendégekért. Egyik fáról a másikra szállott, de nem mert leszállani, hanem csak a fán maradt, s onnan szólítgatta a rókát.

- Várj egy kicsit, mindjárt készen leszünk - mondta a róka -, csak még a bajszát pödri ki az én felséges uram.

S csakugyan, végre kijött a Kacor király is. Lassan s nagy méltósággal lépdelt elöl, de a varjút szemmel tartotta, mert félt tőle. A varjú is szepegett, csak fél szemmel mert reátekinteni, egyik fáról a másikra szökdécselt, úgy vezette őket.

A medve, a farkas és a nyúl nagy várakozásban volt, mind azt mondották: vajon milyen lehet az a Kacor király? Ki-kinéztek az útra, ahonnan a vendégeket várták.

- Ott jön, ott jön! Jaj istenem, merre fussak! - kiáltotta a kis nyúl, s ijedtében nekifutott a tűznek. Megpörkölte magát, s ettől olyan bátor lett, hogy fordultában belekapott a farkas képébe, jól végigkarmolta. A farkas azt hitte, hogy ezt csak a medve tehette véle, s ezért jól képen teremtette a medvét. A medve a kis nyúlnak akarta továbbadni az ütést, de a Kacor királyt találta el, aki épp akkor ért oda.

Mikor látta, hogy a fenséges Kacor királyt ütötte meg, úgy megrémült, hogy nyaka közé szedte a lábát. A Kacor király meg attól ijedt meg, hogy így nyakon teremtették. Uzsgyi hát, ő is futóra!

Elröppent ijedtében a varjú is.

Még most is mennek, ha meg nem álltak.

Illyés GyulaHetvenhét magyar népmese - Móra Ferenc könyvkiadóBudapest - 1974

A macska a szűz állatöv keleti megfelelője. Kacor királynak hívják. A kacor egy szőlővágó kés, amit szüreteléskor szoktak használni. Szóval így reguláz ez a macska, átvág, feloszt, ízekre szed, akárcsak engem a bürokrácia, a szakértők. A Katar pedig a manicheizmus egyik késői ágazata, kb. Krisztus után a 3. században tevékenykedtek, a Katar szó görögül tisztát jelent. Ennek a közösségnek is kemény regulái voltak, hogy aztán közben jelen volt e az önzetlen szeretet kifejezője, a pelikánmadár a templomban is, azt csak ők tudták.

Az öregasszony, aki ugyancsak a szűz képviselője, jó e vagy gonosz? A szűz csillagkép mögött ott van az Extragalaktikus Szuperhalmaz, melyet ugyan csak 1980-ban fedeztek fel, de ez kacor királyt 'nem zavarja'. Ez egy olyan sűrű anyagtömörülés, hogy a saját tejútrendszerünk középppontja kell, hogy ellentartson, így létrehozva a 'huza-vona' egyensúlyt. A köcsög viszont kiömlött, és kiáradt belőle a tejút. A macska pedig felnyalta. Biztos nem a mi tejutunk lehetett, mert akkor most nem tudnám mindezt leírni. Lehet, hogy a macska a szűznek az Extragalaktikus Szuperhalmaz felé forduló arca, az öregasszony pedig az állatöv felé tekintget, és jó hogy nem engedi meg, hogy a mi tejutunkat is felnyalja, elszívja az energiánkat ez a "kontár" macska, milyen jó, hogy elkergette!

A macskának ugyan a tejutunkat nem volt alkalma magáévá tenni, viszont elszabadult a gyanútlan farkát lógató róka meglepetésére. Szóval ez a róka még nem is találkozott vele, biztos csak az öregasszonyt látta már, merthogy egymás mellett vannak az állatövben és így az öregasszony is biztos szemmel tartja a rókát. Ez a macska az öregasszonyon túli szuperhalmazt figyelte, ha nem ő maga az, ezért nem láthatták még egymást. "Miféle nemzetség?" kérdi a róka a rámutatva arra, hogy ő a precessziós irányultsági kérdéseket feszegeti, tehát gyökereit, hovatartozását szeretné besorolni. Ám közben már megfordult, és hiába ő még a lompos farok piszkálóját kérdezi, már szemben áll vele. A macska hátulról közelíti meg, tehát precessziós irányból, így válasza is ilyen léptékű. "Minden állatot megreguláz olyan nagy a hatalma". Mióta hallottam az Extragalaktikus Szuperhalmazról, azóta én elhiszem neki. Soha hírét nem hallotta, mondja a róka, lehet az öregasszony eltakarhatta előle, így tényleg nem láthatta. A szűz feladata a rend, a szabály, a regula-teremtés, szóval én is hiszek a macskának, a róka is hitt neki. Vagy csak be akarta csalni rókalyukba? Nagyon ravasz, még csirkét is adott, hogy kövér legyen. A kakas, tyúk, csirke a halak képviselője, és honnan máshonnan tudna energiát nyerni az a macska, mint a vele szemben lévő csirkéből. De a róka is ismeri ám a tengely rókalyuk túloldalát a vízöntőt, be is csalja oda, én is meghajolok a bürokrácia előtt, csak maradjanak a hivataljaikban és engem ne háborgassanak, ez a róka tudott valamit.

Ez a rókalyuk nagyon érdekes, ugyanis a túloldali vízöntő csillagkép arról ismerszik meg, hogy önmagában nincs jelen, lehet a lyuk alján egy időkapu van, hiszen úgy végződik a vízöntőben, hogy az igazából úgy, mint vízöntő nincs is ott. Egy virtuális időkapu, egy feketelyuk, 'hátborzongató', szerintem maradjon ott inkább az a macska, aludjon csak. Ám egy nyúl mégis odaugrál és kíváncsi, ami tulajdonképpen érthető is, hiszen ő is a szűz képviselője, a medve pedig részegysége, holdháza. Akkor tehát ez a kacor király kifelé, az Extragal. Szuperhalmaz felé fordul, aminek szívó hatását szabályozza, szűri az öregasszony, a nyúl pedig a befelé kiséves menet felé forduló arca a szűznek. Tehát adottak a bürokrácia hivatalnokai, jól végzik munkájukat, ám mégis nekik is egyre nagyobb a teher, a túlóra, a hitel, stb. Ott van aztán a farkas aki ugyancsak elismeri a macska hatalmát. A farkas a Mars, a kos képviselője, mint ahogy a Pipakupaknál említettem, az egyenes, de buta képviselője, aki természetesen, mint a mi kis világunkban sokan, akár más kárán  előnyökhöz akar jutni, azért rajta is egyre nagyobb a nyomás, mi lesz, ha elege lesz és fellázad, nem mindegy kit pofoz fel.

A medve, mint a szűz részegysége a szakértő, a nagyon tud(álékos), és kemény munkás, hiszen ő hordja a fát, ő tűrne, ha meg nem támadnák. A varjú pedig a rókával szembeni vízöntő képviselője, az ő kiváncsisága is érthető, hiszen arrafelé alszik a rókalukban Kacor király. És a legegyszerűbben földi jóval lehet egy földi jelet előcsalogatni, kiváló lehetőség erre egy lakoma. Amit ma régen lakomának hívtak, az ma 'tárgyalás' címszó alatt fut. Régen az államügyek intézése is a lakoma keretében történt, ahol aztán nem volt mindegy, ki hogy helyezkedik, ki kimellett foglal helyet, ki mit mond, stb. A varjút küldik a rókához, hiszen ő van vele szemben, és hogy nem száll le egyrészt annak is köszönhető, hogy miközben térben jelen van az égbolton, addig időben nincs jelen. Hiszen a Nap körbenjárása közben kirajzolódó időintervallumban nincs olyan időszak, hogy csak a vízöntőn menne keresztül. Vagy egyszerűen csak fél a rókától, és kell is a 'feszültség', nehogy már egy tengely két vége összeugorjon. Jön Kacor király az úton és meglátja a nyúl, úgy megijed, hogy megégeti a farkát, pedig egy nyúlnak aztán igazán kurta farka van. Ez helyén is való, hiszen ki is lássa meg a szűz precessziós képviselőjét, mint a szűz kiséves képviselője, most nem áll közöttük az öregasszony, hogy megregulázza a macskát. Úgy látszik 'nagy égés' van abból, ha az egyszerű hivatalnok igazán felismeri hivatásának tarthatatlanságát. Ő nem akar támadni, csak nem tud mást, hiszen kicsúszott alóla a talaj, s az élete van veszélyben. El is találta a farkast, aki viszont nem láthatta Kacor királyt az úton, mert a kos képviselője, nem szomszédos vele, viszont arcul csapták, és az agresszió agressziót szül, most aztán odamegyek a hivatalba és az 'asztalra csapok'. A medve persze mindent látott, még azt is látta ám, hogy nem az a harcos kedvű szegény átlagember a hibás, hanem a társadalmi rendszer nagyrabecsült végrehajtói. Ám mégsem volt kellően tájékozott, és tudatlanságból pont az 'illetékest' félemlíti meg. Itt már tényleg csak a futás segíthet, remélem a nyuszi nem gerjeszt még nagyobb tüzet összevissza szaladgálásával.

Ezen a bulin nem szeretnék részt venni, nem szeretném megégetni magam, csirke módjára sem szeretnék kimúlni. Erőt egészséget a futáshoz.


Kacor király