Csillagok, csillagok

Csillagok, csillagok szépen ragyogjatok,

a szegénylegénynek utat mutassatok,

mutassatok utat a szegény legénynek,

nem találja házát a szeretőjének

Elsőként azért erre esett a választásom, mert alkalmat ad arra, hogy elmondjam ki is az a régi szerető, akit állandóan visszasírnak az énekek. Ahogy 'szokták volt mondani' 'sírva vigad a magyar'. Ha hallok egy ilyen éneket, mindig nekem is fáj, nekem is hiányzik valami. Mint ahogy most is, úgy régen is az emberek azt vették feleségül, akit feleségül akartak venni, akivel szeretetben el tudtak képzelni egy egész életet. Mindig elgondolkodom, hogy a gyönyörűen éneklő népdalénekesek mit gondolnak a régi szeretőről, s reménykedem, ők tudják, érzik, hogy miközben éneklik, jelen van.

Szóval nagyon-nagyon régen, tán még most is, jelen volt, van egy tudás, ami mindent áthat(ott). A világmindenséggel, a csillagok járásával összhangban éltek az emberek, így azzal egy ritmusban szóltak, dolgoztak, alkottak, és minél inkább benne éltek, annál nagyobb mélységeiben tárult ki az 'ami fent úgy lent' összhangja. Talán éltek/élnek olyan emberek, aki tiszta szívvel tudtak szeretni, nem csak a szeretteiket, hanem bárkit és bármit. Ma a tudósok kezdik felfedezni, hogy nincs más, csak vonzás, hogy minél inkább keresik az anyagot, annál inkább csak a szerelem rezgését találják.

A Föld lakóinak tudata azonban egyre jobban beszűkült, már nem ragyogja be elméjüket a csillagok fényessége, s bár sóvárogtak a fény után, képtelenek követni azt. Boldogtalanná váltak, és elkezdték gyűlölni azt, ami belőlük hiányzik. Olyan egyházak alakultak, akiknek fő célja az emberek feletti, félelem alapú (pokol) irányítás lett, nem pedig a szabaddá tevő hit. Hiszen a halak korszak is derékszög kapcsolatban van a tejúterőkkel. Egyik ember ebben a rendet és a biztonságot látta, a másik pedig a szívében lakozó isteni mag kiírtásának a szándékát. A 1500-as években a reformáció idején Kálvin kihirdette tanait, így az egyház kénytelen volt engedményeket tenni a békétlenkedők felé, úgy, hogy közelebb hozta az embereket az eredeti szereteten alapuló valláshoz, megtartva az irányítást. A magyaroknak, nekünk a helyzetet kihasználva lehetőségünk adódott arra, hogy újra megjelenhessék a magyar nyelv illetve ősvallásuk elemei a templomokban, vallási rítusokban. A nép nagyrésze át is tért a református hitre. Szóval az élő minőség megjelent újra mennyezetkazettákon, szobrokban, vallási énekekben, szentélyekben. A tejút teremtő energiái teret kaptak, az élő szerves kultúra beszivárgott a templomokba, létrejöttek a református mennyezetkazetták, melyek ugyanazt a nyelvet használják, mint a népmese, és azért alkották meg őket, hogy tudásukat átadhassák az utókornak, és üzenjenek vele az akkori és mai embernek. Válaszként a katolikus egyház is engedményeket tett, és a Nagyboldogasszony kultuszt megerősítve, Szűz Máriát előtérbe helyezte, a katolikus egyházakba pedig magyar történelmi személyiségek, szentkirályok ábrázolásai is helyet kaptak. Így az egyház kettévált, létrehozva jin és jang kettősének az egységét.

Talán még keveset tudok a régi szeretőről, így viszont mondásokon, mondókákon, népmeséken keresztül egyszerűen el tudom magyarázni. Néha eltántorít, hogy belekezdjek olyan hatalmas tudást rejt, néha meg feljogosítva érzem magam, hogy kifejezzem, mert olyan alapvető és egyszerű. Én vagyok az a szegénylegény a magam szegényes tudásával, s remélem, rám is ragyognak a csillagok, és üzennek, segítenek nekem, hogy jobban megismerjem őket. Remélem, hazatalálok, házat, keretet találok ennek a reménytelennek tűnő szerelemnek. Talán a betondzsungel közepén, benzingőzös levegőt szívva megtalálom magamban azt, amit most fájó hiánynak érzek. Elgondolkodtat, hogy az univerzum egyensúlya állandó kell hogy legyen, hiszen ha az ember megbontja az egységet akkor a mindenség egésze válik kétségessé. Ha én itt csak a sötétséget látom, akkor valahol nagy fény(esség)nek kell lennie, mert a világ még ma is fennáll. Ha reménytelennek érzem a helyzetet, tudom, ha nem is látom, valahol valami ellentart a sötét erőknek, -s én örökké élek.