KOS

Ilyenkor, március végén, áprilisban újjáéled a természet. Kirobban téli álmából, dacolva hideggel, hóval, faggyal, éledeznek a magok. Az ember esetében ez az öntudat, az én, az ego felébredése, önmagára találása, mintahogy egy kisbaba születése után küzd az életéért, úgy sír, ha éhes, mintha menten éhen halna.

Csupa marsikus szólásmondás jut eszembe. Farkasordító hideg van. A zodiákus eme kutyaféle időszakában még a kora tavaszi téli időszak erős hidegei is jócskán bekúszhatnak. Eltűnődhetünk azon is, miért jön még kutyára dér. ("a dér fagyos reggeleken figyelhető meg, amikor a levegő páratartalmának egy része a folyékony halmazállapot közbeiktatása nélkül közvetlenül lecsapódik a szilárd felületeken."Wikipédia). Ez bizony a kora tavaszi fagyos időjárás következménye.

A fejjel megy a falnak a kos jellegzetességére a fejére, a szarvára , a súlypontjára utal. Hiszen a test vonalában a kosnak megfelelő testrész a fej, és ha valaki hidegfejű nem képes marsi hevülettel irányítani a tetteit. Igen ám, de ha a farok csóválja a kutyát, akkor már a hangsúly a hátsó felén, pontosabban a farkán van, nem hiába a farkáról van elnevezve a farkas. A nyugati asztrológiában a hangsúly előre kerül, addig a kínai asztrológia elemei esetében hátulra helyeződik. Nos, ha a farok csóválja a kutyát, akkor azok a marsikus, ösztön-vezérelt, szexuális töltetű erők irányítják az embert, amelyeknek a kos idejében valóban lehet elsődleges feladatuk, noha nem minden időszakban van ez összhangban a világműködés működésmódjával. A fejjel megy a falnak, a farkasszemet néz, nem csak a dolgok agresszív irányultságát is érzékelteti, hanem az egyenességét is. Nem oldalról, sunyin, furfangosan, köntörfalazottan, hanem egyenesen nyíltan támad. Könnyebbséget jelent, hogy tudjuk ki az ellenfél, mert vállalja önmagát és szándékát. És ha vesztesen is kerülünk ki a küzdelemből, sebaj, ebcsont beforr.

Vajon mit kezdjünk azzal a szólás mondással, hogy kutyából nem lesz szalonna vagy ugatja mint kutya a holdat. Szóval ez a mars képviselő vagy haragszik a holdra vagy beszélgetni akar vele, lehet hogy szereti, de hidegen semmiképp nem hagyja. Ellentétes minőségű planéták, ahogy taszítják egymást, úgyanúgy vonzzák is, mint ahogy egy nő és egy férfi esetében sem lehet másképp. Szóval a Marsból igazán nem lehet kezesbárányt faragni, szalonnát még kevésbé, hiszen a farkas a szőrét elhányja, de a szokását nem. A báránybőrbe bújt farkas pedig, bár felveheti a Szaturnuszt uraló bak csillagkép jelmezét, attól csak még félelmetesebb lesz, hiszen a kos csillagkép egyenességét, nyílt támadását árnyalja a bak csillagkép, a kecske tulajdonság elvenni bármi áron céltudatossága. Köti az ebet a karóhoz, nem használ sem észérv, sem könyörgés, a saját érveit, akaratát érvényesíti bármi áron. Mára olyanná vált a világ, hogy ember embernek farkasa, mindenki ellenség, az életünkre tör, javainkat akarja, egyszóval vigyázat, folyamatosan marsikus veszélyeknek vagyunk kitéve. (nem hiába ezt a bolygót kutatják, figyelik), aki fél a farkastól ne menjen erdőre. Az erdő mellékesen az erő eredője, ha magamba szállok megtalálhatom ezt az őserőt, ha elfojtom, önmagamtól félek, hiszen nem ismerem, nem értem, és így használni sem tudom. Nem csoda, hogy most azért kezdem kutyául érezni magam, egyszóval morgok, mint a láncos kutya, ha hozzám szólsz harapok.

"Egyszer volt Budán kutyavásár" szólásmondásnál Mátyás király meséje juthat eszünkbe. A mese arról szól, hogy a szegény paraszt Mátyás javaslatára eladja két szántó-vető lovát és kutyákat vesz az árából, amiért a kutyavásáron sok pénzt kap. A szomszédos gazdag paraszt nem segíti meg őt szegénységében, ám amikor meglátja miből lett sok pénze 'utána csinálja'. Ám neki nem jött be, hiszen jól tudjuk "egyszer volt Budán kutyavásár". Ha ez a szólásmondás nekünk szól, akkor a nyilas (keleti megfelelője a ló) erőket nem arra használtuk, amire a Jóisten nekünk teremtette. A következmény: a tanulság. Ha nem arra irányulnak az erőfeszítéseink, hogy tisztességesen éljünk meg mindabból a javakból, amit a Jóisten adott, nem nyerünk erőt belőle. Felvásárolhatjuk az erőfeszítés marsi képviselőit, de az energia kártékony lesz, önpusztító. Maga volt kénytelen agyonverni haszonleséséből adódó erőfeszítésének eredményét. Egy szó mint száz, ebül szerzett jószág ebül vész el.

A mesékben a kutya általában a hűség mintaképe, mintahogy a valóságban is sokszor. Ha a mesehős egy kutyát szerez, akkor általa a hűség jellemével gyarapodik, és ez a jó tulajdonság fogja a későbbiek során előmozdítani az eseményeket, illetve kisegíteni őt a bajból.

A kismalac és a farkasok története pedig azt a télutót szimbolizálja, ahol a bika képviselője, a kismalac meleg hajlékába be-be kúszik a fagy (farkas képében), de a langyos (a farkasnak forró) tavaszi esők végleg elkergetik a farkasordító hideget, ha vissza is akarna térni, már nem tud. A tejút élőfa képében ott van, tehát a tejúttal érintkező bika csillagkép ideje elérkezett, ha a kismalac a fán van, vagyis a helyén, a tejúton, akkor a farkas már csak szaladhat amerre lát.