OROSZLÁN

A természetben már túl sok fény vetül a Földre. Az uralomban levő Nap(fény) pusztító forróságával kárt okozhat. Az ember esetében a középpontban az uralkodás áll. Nálunk a kisbaba a 'király', a szemünk fénye, szerencsére tudja mit akar és igyekszem minden parancsát, igényét teljesíteni.

Amikor figyeljük az álla(po)t övi jegyeket, akkor a Nap járását figyeljük. Azt, hogy egyetlen nap alatt fény-sötétség viszonya miként változik, az égbolton ez miként képeződik le, és hogyan nyilvánul meg itt a Földön. A mesékben a cél többnyire a királyság elérése, vagyis a főhős is végigjárja ezt a kört, szembesülve az adott fény-árnyék viszonyt megjelenítő kihívásokkal. Ha az adott időszakban úgy élt és cselekedett, ahogy helyénvaló, de legalábbis tanult belőle, s ezáltal harmóniába került a világmindenséggel, akkor végül királyként és királynőként, tehát mind szellemi mind lelki szinten önmaga legmagasabb minőségében teljesedhet ki. Ha nem állta ki a próbát, hisz emberből van, akkor kap segítséget vagy újabb esélyt, olyan jegy érvénytartamból, amit helyesen használt, így hasznosítani tud. (pontosabban a Föld járását, de mivel a nézőpont én vagyok magam a Földön, ezért nekem a Nap jár). Amikor Kepler kimondta, hogy a Föld forog és gömbölyű, akkor az én nézőpontomból nem igaz, én nem vetkőzhetem ki önmagamból, én itt állok és így látom, (ő vagy kilépett a testéből és ezt megtapasztalta, vagy elhiteti magával, hogy nem ő a középpont.)

Az oroszlán méltán nevezhető nagyvonalúnak, hiszen annyi van a fényből, energiából, hogy abból másnak is jut. A szerencsés megjutalmazott pedig hálásan sóhajtozhat oroszlánszívű nagyvonalúságát dicsérve, és azért is, hogy az állatok királya végül is nem az oroszlánkörmeit mutatta meg. Így aztán mindenki jól jár, az oroszlán besöpörte az elismerést, hiúságát legyezgeti a jótett, és hatalmát is megmutathatta. Az oroszlán jósága mögött persze önimádó önzőség is lapul. Vajon mi lesz abból az oroszlánból, aki nem kapott önigazolást nagyszerűségéről, s királyi szerepét nem fogadja el a külvilág? Nos, abból gyáva oroszlán lesz. S ezt annak köszönheti, hogy képtelen volt a tehetségével egyenes arányban felelősséget is felvállalni az uralkodásért, amihez persze nagy bátorság kell; viszont a hatalma is a másokért vállalt felelősség mértékétől függ. Anyatigrisként kell megvédeni azt a csoportot, legyen az család vagy egyéb közösség, amelynek felvállalta az irányítását, akikben ő tartja életben a tüzet.

A legragyogóbb hónap teljes időtartalmát jelző tigris vagy oroszlán könnyen a sokat akart a szarka hibájába eshet, túl sok a fényből (lett táplálékból, spirituszból) könnyen 'rókázáshoz' vezet. No de mi a helyzet a ravasz rókával, az oroszlán második holdházával. Ekkor már lecsengett a fénymaximum, már megkezdődik a nappalok, a fény időszakának a rövidülése. De ez ravasz rókánknak igazán nem okoz gondot, ezt az apró hiányosságát ravaszságával pótolja, és végül is ő lesz a nyerő, mint ahogy ezt Vuk meséje is példázza. A jó reggelt kifejezésben egyébként benne van a Rá szó is, ami úgyszintén napot jelent, és jó Rá kélt föl ma is. Ezt csak azért említem, mert a róka szóban is benne van ama r betű, egy kicsinyítőképző 'ka' végződéssel, úgyis mondhatjuk róka RÉka, Napocska. A mesékben egyébként ez a róka, jól átveri a szegény farkast, míg a farkas csak küzd (fény)morzsákért, és azért is meglakol , addig a rókáé lesz minden jó, és még ő nevet a végén is. Hát igen a farkas ugyan 'trigon', azaz 120 fokos kapcsolatban van a rókával, amely fényszöget a tradicionális asztrológia harmonikusnak tekint, egyszóval barátok a róka és a farkas, ám azért ez a barátság a róka érdekeit szolgálja.

Ejtsünk még szót a rókalyukról, hiszen Zöld Pétert ide, a rókalyukba a Föld mélyébe rejti el a róka, Kacor királyt is ide invitálja vendégségbe csirkehússal, a róka fogta csuka mondását megvalósítva. Ám, míg a mondásban a halak állatöv csukaként jelenik meg, addig a mesében a halak a keleti megfelelője, a madár, jelen esetben a sült csirke kap szerepet. A mesei napút szerint ugyanis a halak és a vízöntő együtt áll. Ami idő felgyorsul a vízöntő hatás területén, ­és mint egy energia áradat ömlik szét a két szomszédos jegyére, a halakra és a bakra­, az a szemben lévő oroszlánban kibővül, lelassul. Előbbiben kicsik és torlódnak a jegyek, az oroszlán oldalán nagyok és hézagosak. Itt tehát az élettengellyel és a halál tengellyel való megismerkedés után, tudomást szerezhetünk a rókalyuk tengelyről is.

Mesében a Napot, oroszlánt inkább arannyal (aranyrét, aranyvirág, stb.), sivataggal (szomjazik a főhős) jelölik. Az arany pedig az 'arany középutat', az arányosságot, erényességet is jelöli, egy olyan életutat, aminek irányát a világ világossága, Jézus Krisztus mutatja meg. Az ilyen aranyon nem fog a rozsda sem, a trad asztrológia szerint a nap állása jelöli azt, hogy az ember miként tud kiteljesedni. Ha önmagából a legigazabb értékeit hozza elő és teljesíti be akkor egy olyan (nap által) kiforrott egyéniséggé válik, aki korán kelt s aranyat lelt.

A hold sötét, tudatalatti, álom időszaka után korán kinyitotta szemeit a világra, aki keres, talál, aki felvilágosult, nem ette meg az aranytojást tojó tyúkot, és nem a napot lopta keresés helyett. Ám, nem mind arany ami fénylik, a talmi csillogás egy olyan zsarnokhoz vezet, aki az áldozatai félelméből tartja fenn uralmát. Ez örökké nem tarthat, boldog nem, maximum meztelen lesz a király, és ha a csodálat nem őszinte, úgyis lesz olyan, aki sárba tiporja az oroszlánságából kivetkőzött, erényesség, aranyosság korlátait, kereteit, mezét levetkőző királyt. Ha a király egy hatalomvágyó uralkodó, akkor a nép falka lesz és a népművészet folklór. Ha a nép nap-szerű, akkor az aranyos, erényes vezető is méltó lesz a címére, és teremtményei a nemzet pedig önmaga kiteljesedésének igazgyöngye. A király szóban benne van a 'kr' kör kerek, karol mássalhangzói, és mint olyan a kerek egység képviselője. A mesékben a 'főhős', ­aki természetesen én vagyok,­ feladata önmaga legigazabb minőségét elérni, tehát mint király, a szellemi energiák legmagasabb szintre juttatása. És mint királynő, a lelki energiák legmagasabb fokozatának elérése, a kiteljesedés állapotának az elérése. Amíg úton vagyok, tudásomban növekszem, tartok valami felé, ábrákban oldalról mutatják az embert. Holdbéli gyermekként egyre jobban tükrözöm vissza a napot. Kiteljesedéskor szemben állok, mint a telihold a nap felé, előttem van a cél, rám ragyog, naparcú leszek. De addig is, tudom, hogy ha sötét felhők ideig óráig el is takarhatják a napot, azért rám is mindig süt a nap.

.