Katalinka szállj el

Katalinka szállj el jönnek a törökök, sós vízbe tesznek , onnan is kivesznek, kerék alá tesznek, onnan is kivesznek, ímhol jönnek a törökök mindjárt agyon lőnek.

Víz = lelki tartalmak, érzelmek, hold. Sós víz, ugyan nem látszik rajta, de nem oltja a szomjat, nem elégít ki, még szomjasabb lesz az ember tőle, mondhatnánk a lélekölő szeretetlenség állapotát akarják elérni Katalinkától. Hiába sugallják a reklámok, hogy mik tesznek boldoggá, (hiszen lelki szinten, érzéseimen, vágyaimon keresztül akarnak hatást gyakorolni rám). Nem elég, ez sem tesz boldoggá.

"Kerék alá tesznek", kvázi, így a kerek egységből kívülre esek, így aztán semmilyen szinten nem azt kapja az ember, ami igaz, isteni, hallhatatlan érték, ami kerek. Alávaló hívságokkal szúrják ki a szemét. Ez sem elég. (mellékesen a tök(életes) jó, ha a tök kerek, akkor az egy 'tökre helyén való' szimbólum, mert így kerek, és így jó.

Mindjárt agyon lőnek. Nem elég hogy nem ismerheted meg az igazságot, lelki, szellemi szinten, a végcél az, hogy a létezésed, tested is 'töröljék'. És ez be is fog következni, hiszen egyszer mindenki meghal.

Természetesen minden jegynek van helye, szerepe és feladata, amely minden jegy esetében más és más. Ha a helyén van minden és mindenki, akkor jöhet létre a királyfi és a királykisasszony lakodalma, a teremtés ígéretével, ahol az egység több, mint a részek összessége. Itt azonban egy olyan élethelyzet áll fenn, ahol nincs egység, harmónia, hiszen megjelent a pusztulás, halál, (a törökök csak törnek-zúznak). A mondóka nekem szól, rólam szól, vagy úgy, hogy jönnek a törökök kívülről, tehát olyan embertípus a 'trendi' (nézzük csak a médiát), aki csak talmi értékekkel tud szolgálni, vagy belülről támad, és az én testem őrli fel a 'szélmalomharc'. Ez van, ezzel kell élni, úgyis "mindjárt agyonlőnek".

Hogy mi adhat reményt mégis? Az, hogy 'elszállok'. Vagy kívülről, lesz olyan élethelyzet, amikor a pusztító mátrix számomra leomlik, illetve én tudok kiemelkedni belőle. Vagy egyszerűen szabad leszek azáltal, hogy nem a testemmel, hanem a fölfelé törekvő, tisztuló lelkemmel, szellememmel azonosítom önmagam. Nincs menekvés a 'materialistáknak' a mondóka szerint, Katalinka, ha akar elszáll, ha akar nem, 'szabad akarat', -következménnyel.

Ha a 'halak' korszakban tiszteségesen viselkedsz, tehát nem gázolsz át senkin, senkit nem használsz ki, vagy ranglétrának sem használod, sőt netalán szereted felebarátod, ellenséged, úgy rövidtávon nem tűnik kifizetődőnek. Katalinkát ráknak vettem, mivel a tradicionális asztrológiában is övé a klasszikus 'áldozatszerep'. A török időszakában sem volt az élet igazán habostorta, most is megtöri a testem az élet.

Katalinka piros fekete színeivel egy Plútó analógiaként is értelmezhető. A Plútó pedig a születés/halál/újjászületés, az átalakulás szimbóluma, a tudattalanunkkal, lelki árnyékvilágunkkal hozható kapcsolatba. Vagyis az én feladatom, hogy tudjam, ha meg is hal a testem, azért én hallhatatlan maradok. Ha 'röpképtelen hernyónak' is érzem most magam, és báb(u)ként rángathatnak anyagi szükségleteimen keresztül, azért kinőnek még a szárnyaim. Van olyan részem, ami elszáll, akkor is, ha a testem már felmondta a szolgálatot. A hallhatatlan részemre kell koncentrálnom, sohasem feladva a szárnypróbálgatásaimat.