Ilók és mihók 

Ilók és Mihók

Hol volt, hol nem volt, hetedhét országon túl, volt egy özvegyasszony s egy Mihók nevű boldogtalan fia. Egyszer azt mondja Mihók az anyjának: - Édes anyókám, házasodhatnám. - Kit vennél el, édes Mihókom?

- Ilókot, édes anyókám. - Eredj, fiam, kéresd meg!

Mihók elmegy az Ilókék házához, és ott egy tűt kapott ajándékba. Jövet megunta a kezében tartani, és amint egy szénásszekeret ér, beszúrja a szénába. Megérkezik a szénásszekér, s Mihók váltig keresi a lehányt szénában a tűt, de nem lelte meg. Elment haza, az anyjához.

- Hol voltál, édes Mihókom? - Ilóknál, édes anyókám. - Mit vittél neki? - Nem vittem semmit, adtak. - Mit adtak? - Egy tűt. - Hadd lássam! - Egy szekér szénába szúrtam, és nem lelem sehol benne. - Jaj, fiam, nem jól tettél; a csákódba kellett volna szúrni. - Másszor úgy teszek.

Megint azt mondja az anyjának:

- Édes anyókám, házasodhatnám.- Kit vennél el, fiam? - Ilókot, édes anyókám. - Eredj, fiam, kéresd meg.

Mihók elmegy lánynézni, és kap ajándékba egy ekevasat. Hazamenet beléteszi a csákójába, de az nem akart megállni: hol jobbra, hol balra húzta le a csákót, a fejét is összeverte. Utoljára megrestellte Mihók, s elhajította a sárba. Hazamegy üres kézzel.

- Hol voltál, fiam? - Ilóknál, édes anyókám. - Mit vittél neki? - Nem vittem, adtak. - Mit adtak? - Egy ekevasat. - Hadd lássam. - A csákómba szúrtam, de nem akart megállani, s elhajítottam. - Jaj, fiam, nem jól tettél, a válladra kellett volna vetned, s úgy hoznod haza. - Másszor úgy teszek.

Megint elkezdi Mihók:

- Édes anyókám, házasodhatnám. - Kit vennél el, fiam? - Ilókot, édes anyókám. - Eredj, fiam, kéresd meg.

Elmegy Mihók a lányos házhoz, kap ajándékba egy kis kutyát. Hazamenet a vállára veti, és úgy viszi haza. A kis kutyának sehogy sem tetszett az a hely, minél jobban nyomta oda, annál jobban fickándozott, utoljára mardosni kezdte a vállát. Mihóknak fájt, és eldobta.

- Hol voltál, fiam? - Ilóknál, édes anyókám. - Mit vittél neki? - Nem vittem semmit, adtak. - Mit adtak? - Egy kis kutyát. - Hadd lássam. - A vállamra vetettem, de marta, s eleresztettem. - Jaj, fiam, nem jól tettél. Egy darab madzagra kellett volna kötnöd, magad után húznod, s szólítgatnod: Kucó! Kucó!

- Másszor úgy teszek.

Aztán megint elkezdi:

- Édes anyókám, házasodhatnám. - Kit vennél el, fiam? - Ilókot, édes anyókám. - Eredj, fiam, kéresd meg.

Elmegy Mihók Ilókhoz, és kap ajándékba egy fél szalonnát. Jó erős madzagot köt reá, maga után vonszolva ballag hazafelé, és minduntalan szólítgatja: Kucó! Kucó! A kutyák nem kérették sokáig magukat, az egész faluból reágyűltek a szalonnára, s amíg Mihók hazaért, mind megették, csak az álla csontját hagyták meg, amelyikre a madzag volt kötve.

- Hol voltál, fiam? - Ilóknál, édes anyókám. - Mit vittél neki? - Nem vittem; adtak egy nagy darab szalonnát, ezt ni! - Hisz ez csak az álla csontja. - Madzagra kötöttem, magam után húztam, talán megették a kutyák.

- Jaj, fiam, nem jól tettél; a hátadra kellett volna venned, hazahoznod s a házba felakasztanod a füstre. - Másszor úgy teszek.

Aztán kezdi újra:

- Édes anyókám, házasodhatnám. - Kit vennél el, fiam? - Ilókot, édes anyókám - Eredj, fiam, kéresd meg.

Mihók ismét maga ment a lányos házhoz, és kapott egy borjút. Kötelet hurkolt a nyakára, hátára vette, s akármennyit feszengett, kapálózott és rugdosta, hazavitte nagy nehezen. Otthon felvonszolta a padlásra s felakasztotta a kakasülőre.

- Hol voltál, fiam? - Ilóknál, édes anyókám. - Mit vittél neki? - Nem vittem, adtak egy borjút. - Hol van, nem látom. - Hazahoztam a hátamon, s felakasztottam a füstre. - Jaj, édes fiam, nem jól tettél. Gyengén kellett volna körülkeríteni a nyakát egy kötéllel, szépen hazavezetni, a pajtában a jászol elébe kötni s szénát vetni eleibe.

- Másszor így teszek.

Aztán megint elkezdi:

- Édes anyókám, házasodhatnám. - Kit vennél el, fiam? - Ilókot, édes anyókám. - Eredj, fiam, kéresd meg.

Mihók elmegy, és odaadják neki a lányt. Mihók kötelet vet Ilók nyakába, vezeti hazafelé, szólítgatja: "Ne, bocikám, ne! ne!" Hazaérve beköti a pajtába, szénát vet eleibe, aztán bereteszeli az ajtót, s bemegy a házba.

- Hol voltál, fiam? - Ilóknál, édes anyókám. - Mit vittél neki? - Nem vittem, adtak. - Mit adtak? - Ilókot. - Hát hol van? - Bekötöttem a pajtába. - Jaj, fiam, nem jól tettél. Eredj hamar, cirógasd meg, vess szép szemeket rája, s hozd be a házba.

Mihók el is ment mindjárt, a háznál valamennyi aprómarhának kivájta a szemét, a pajtába ment, megcirókálta Ilókot, és ráhányta a szemeket. Ilók szegény azt gondolta, hogy Mihók csúfolódik vele, megsokallta a tréfát, s elszaladt haza.

Azalatt a násznép összegyűlt a lakodalomra, elment a vőlegénnyel a menyasszony után, megengesztelte, s elvitte haza Mihókékhoz. Mikor vége lett a vendégeskedésnek, felvitték Mihókot és Ilókot a pajta padlására, és lefektették a szénába. Ilóknak nem volt kedvére ez a nyoszolya, azon járt az esze, hogy elillanhasson, s valami szín alatt lekéredzett egy kis időre. Mihók nem hitt neki, s egy hosszú zsinórt kötött a nagy lábujjára, úgy bocsátotta le. Ilók pedig, mihelyt künn volt az udvaron leoldta a zsinórt, egy kecske lábára kötötte, s maga elillant haza. Mihók csak várta, várta. Kiszaladt utána, s hogy nem jött, rángatni kezdte a zsinórt. A kecske a rángatásra mekegett. Mihók anyja meg a lármára kinézett, aztán felment a pajta padlására, hogy lássa, mi baj.

- Hol van Ilók, fiam? - Odale, megkecskésedett, édes anyókám. - Hogy kecskésedett volna?

- Zsinórt kötöttem a lábára, s most húzom fel, de nem felel, csak mekeg.

Az anyja, a zsinórt tapogatva, megkapja a kecskét, s észreveszi, hány hét a világ. Megint felkölti a vendégeket, elmennek a menyasszony után, kibékítik nagy bajjal, s még egyszer elviszik a vőlegényhez. Egybekelnek, s máig is élnek, ha meg nem haltak.

Elején kell eldöntenem, hogy a kiséves menetet vagy a precessziós menetet fogja e követni mese. Szerintem ez a mese túl rövid a precessziós dekádos értelmezéshez, így a kiséves menetben a tűt skorpiónak, a következőt, az ekevast nyilasnak vettem. Itt elgondolkodtam, és azért vettem nyilasnak, mert az a tipikus mesei szituáció jutott az eszembe, hogy a főhős a vállára veszi a szemétdombról fölszedett lovat. Itt is a helyes cselekedet a felvállalás lett volna, a szúrás helyett. Most próbára teszem magam, jó úton vagyok e, mert a következő jelenetben egy kiskutyát kap ajándékba, ez pedig a kos megfelelője. Csakhogy madzagra kellett volna kötnöd és magad után húznod, s szólítgatnod "kucó kucó". A megkötés, a hurok a bak jelében is benne van, és ahol lefognak, bezárnak az típikusan bak élethelyzet, no meg a kutya neve is a kecskére, a keleti váltópárjára emlékeztet. A kecske holdháza a kisbaba, talán egy kis kölyökkutya is ugyanúgy aranyos és szeretni való. Ő persze még az előző jegynek lónak látja, de hiába veszi a vállára nem lesz belőle táltos kutya.

Ezt követően egy fél szalonnát vonszol maga után. Ez az az energia, ami a vízöntőben, szalonnában rejtezik, és elvész persze ez is. Egy borjút kap, ami a rák keleti megfelelője lenne kérődző képében, de itt a halak korszak középső holdházát jelentheti, vagy akar a halál megjelenését, hiszen felakasztotta a kakasülőre. Megvagy! A kakas a halak keleti megfelelője. Ez az első, hogy sikerül hazaérkezni vele, az első reménysugár, hogy sikerrel jár. Még jó, hogy a lélek képviselője a halakban nem a halakat látja, mert akkor nála is megjelenne a halál, hanem a rákot, a hold urát, hiszen gyengéden kellett volna körülkeríteni a nyakát egy kötéllel és szépen hazavezetni. Ez egy szép rák-bak tengelykapcsolat, ahol a borjú a szellemiség, a hurok a testiség a kötél a tengely.

Így Ilók életben marad a halak korszak ellenére, talán azért is, mert a borjút is sikerült hazajuttatnia, hátára vette, akármekkora terhet is jelentett, vitte a keresztjét, így a haláltengelyen is túl jut. Tehát a szellemiség képviselője mégiscsak felismerte a vízöntőhatást, a túlélés zálogát, a lelkiség pedig a borjún keresztül leáramló tejúterők képviselőjét látja benne az anyagot leölő hal(ál) helyett. Most aztán ott van szegény Ilók a jászolban és szép szemeket 'vetnek rája', cirógatják. No, ez a bika. Az érzéki örömszerzés, a cirógatás, és persze a szemek. A bikának a legfényesebb csillaga a szeme amúgy is. Vajon az aprómarha disznót jelent e? Csupán feltételezem. A következő, az ikrek jegyében végül is sikerül kiengesztelni a lányt, és hajlandó lesz feleségül venni Mihókot. A rákövetkező jegy a rák, és újra megjelenik a rák-bak tengelykapcsolat, hiszen ott hurok, megkötés és a mekegő kecske, a lányt egy hurokkal akarja fogva tartani, a lány meg a hurkot a kecskére köti. Szóval hány hét a világ? Mit vett észre az asszony? Kik a vendégek, akiket felkölt?

Összesen háromszor jelent meg a rák-bak tengely. Tehát ennek kitüntetett szerepe kell, hogy legyen. Amit a szellemiség ikrek nyilas tengelynek lát, tehát a tejút, az élet tengelyének, az valójában a precesszió miatt már nem az. De mi is a rákság lényege? Az önfeláldozás, az önsebzés, az ingyen kegyelem. Érdekes a mesében, hogy miközben kiséves menetben tárgyalja a cselekményt, hiszen előre felé következnek a jegyek egymás után, addig pont a precessziós csúszást jeleníti meg. A mindennapi életünkben is meg kell jelenjen a távlatokban való gondolkodás képessége.

A mai helyzethez mérve a mese mondanivalóját. Adott egy társadalom, aki naiv áldozatként hajt a túlélésért és nem érti, mi miért történik, ez a szellemi lemaradottság. Adott a lelki tényező, a jóindulat, a szeretet adás, a másikra odafigyelés képessége, ami nem vész el a nehéz életkörülmények ellenére sem. Miközben a halak-szűz korszak a létét fenyegeti olyan alacsony rezgésű energiákkal, amik akár ölni is tudnának, addig a szeretetre képes embert mindez nem húzza le, a lelke által fölötte jár. No, de azért választottam ezt a mesét, hogy megtudjam hány hét a világ?!

1. esetben tűt kapott Mihók és szénás szekérre tette. A tű a skorpió fullánkjára emlékeztet, a szekér, hintó pedig a mérleget idézi meg. A szellemi oldal tűjét nevezzük lényeglátásnak, mely a széna nevezetű részletekben elveszik. A széna a szüzet idézi meg, hiszen ez az aratás, a betakarítás jegye, másrészről a szűzben az a tipikus, hogy a fától nem látja az erdőt, nevezetesen a szénától a tűt. De miközben ő még a szűzben van, addig a világ tovább lépett a mérlegbe, mert az a széna tulajdonképpen egy szekér, a tű pedig elveszett. Hát ennyit a mérlegelésről. Megéri megérteni a világot? Jobb lesz től6e a helyzeted?.

A léleknek viszont a boldogsága múlik a megértésen, ő nem mérlegel, megéri-e, hanem a gondolkodás mezejére, a csákójára tűzi a lényeglátás tűjét. Most már tudom, miért vagyok időnként rosszkedvű, a lényegtelen dolgokat felnagyító, túldimenzionáló. Akkor legyen ellenszere a megértés!

Az ekevas felvállalása a hovatartozásának felvállalása. Ez most értelmi vagy érzelmi kérdés? Ugyanaz a kérdés. A hideg racionalitás azt mondatja velem nem éri meg hisz nemzettudattal nem szerzek sem barátokat, sem elismerést, sem anyagiakat, se semmit. Csak a lelkem kiált a boldogság után, legalább érteni és érezni valamit, már az is egy csipetnyi boldogság.

Hősünk a kiskutyát vállalta fel végül. Hát nehéz az élet, fel kell vállalnom olyan dolgokat, amit a sors vagy a média rám mért. Ezt most hosszan részletezhetném, de maradjunk annál a szlogennél: merjünk kicsik lenni. Kell ez nekem, jól érzem magam tőle vagy csak sebeket okoz? De mi lett volna a helyes cselekedet? Természetesen a helyzet uralása, a megmondó emberek kordában tartása, néven nevezése. Viszont semmi esetre sem a gyűlölködés, a panaszáradat, ezért is folytatódhat a mese

Következő esetben szalonnát vonszol maga után, 'nesze semmi fogd meg jól', legyen ez a TV, , vagy a való (árnyék)világ, nem kívánom a hátam közepére sem. Íme, a Hold uralta rák keleti megfelelője a borjú, a Hold, az érzelmek a vágyak, a lelkesedés. Ha nem is nézek válogatott borzalmakat a TV-ben, legalább mesét, természet filmet, reklámot nézünk a gyerekeimmel, az olyan kedves. Kell ez nekem, jól érzem magam tőle vagy csak sebeket okoz? Kakasülőre vele. De mi lett volna a helyes cselekedet? Természetesen a vágyak uralása (lelki (vágyak) szegénység(e), pajtában, bocsánat kordában tartása. Gyermekeim érzelmi és értelmi, képalkotó igényének megfelelő módon való kielégítése az üres passzivitás helyett.

Végül mégiscsak találkozik a szellem és a lélek. Ugye ezt okoskodásnak is nevezik. A fej ura a helyzetnek, a nyakánál fogva megköti és elhatárolódik tőle, bereteszeli az ajtót. Érzelmek, ösztönök, megérzések, nem megtapasztalhatók kizárva. A férfi szemtelen lett, a lány meg szemes, -ugye szemesnek áll a világ-, ha a világból nem is szaladt el, hazáig igen. Ezért szaladnak a nők a feminizmus utcájába? Cél a túlélés, nem pedig az élet? "Boldogság, gyere haza."

Most már tényleg legyenek egymáséi, hiszen csak így lehetnek maradéktalanul boldogok. A szerelmi kötést nem zsinórral szokás 'megoldani', mert elillan. Viszont a mese körbe tapogatása, a megtapasztalása által most észrevettem hány hét(hit) a világ. Ébredj te is vendég! Ha annyira gonosz is a világ, ha keserűek is a tapasztalatok, és az ember tehetetlennek érzi magát néha, hátha az a Hit elég, hogy minden értem van, az én fejlődésem szolgálja.