Volt egy török mehemed

Volt egy Török Mehemed, ki sose látott tehenet.

Nem is tudta Mehemed hányfélék a tehenek,

egyszer aztán Mehemed lát egy csomó tehenet,

feketét, fehéret, tarkát, meg ne fogd a tehén farkát,

nem tudta ezt Mehemed, felrúgták a tehenek.

A Török mehemed (vagy mekmekmek, bár egy kecske úgy mondaná mee mee mee) a bak, vagy keleti nevén a kecske képviselője. Egy olyan bak figura, aki a leg fényszegényebb hónap jellemzőiből nem az előrevivőt használja, és így nem tud a teremtés szolgálatába állni. A törökdúlás időszakából való Mehemedtől ne is várjuk el ezt, hiszen ez a 150 év is főként veszteségeket, anyagi és erkörcsi értékek pusztulását okozta. A bak szellemiség tengelyének a túloldala a tehén, vagy ökör, vagy bivaly, vagyis egy kérődző állat. Kilépve saját szaturnuszi építményéből (bak ura a Szaturnusz), palotájából, törvényszerű, hogy megismerje a tengely túloldalát, hiszen szellemiségéből következik a testi megjelenés. Óhatatlanul szembe találkozik velük, hiszen vele szemben ők vannak, a maguk kendőzetlen valóságukban, teljességükben, - fehéren, - feketén, - tarkán, minden gyarlóságukkal (fekete), tiszta, romlatlanságukkal (hófehér), és tarkaságukkal együtt.

A tradicionális asztrológia a jegyet elölről közelíti meg, vagyis a kosnak és a bikának a szarva a 'lényeg', oroszlánt a sörénye teszi oroszlánná. A keleti asztrológiában viszont a kutyát a farok csóválja, a malac kurta farkú, a róka lompos farkú, lófarok, a kakas meg a páva pedig méltán hiú a farkára. Ennek az az oka, hogy a nyugati asztrológia szerinti elölről való megközelítési mód a napi emberi feladatokat, az egyes személy sorskérdéseit, a mindennapok megélését vizsgálja elsősorban, tehát a Nap (látszólagos) járását, a Föld keringését veszi alapul . A keleti asztrológia a precessziós irányt követi, azaz a Föld függőleges tengelyének az imbolygását veszi alapul, amely által a tengely leír egy kört. S mivel ez a Nap útjával ellentétes irányú, a jegyet hátulról közelíti meg és innen halad a 'feje' felé.

Tehát Mehemedünk ama percemberke volt, aki a mának élt, a napi sajtót olvasta. Neki a fejét kellett volna megsimogatni a tehénnek, ő ehhez a megközelítési módhoz 'ért'. Ám ő 'idejött' egy olyan helyre, ahol a tehén farka a 'lényeg'. Ez is az ismerkedés egy formája, ugyan nem találta el a hangnemet, de ezután már jobban ismeri őket. Bár rúgtak egyet rajta, viszont felfelé rúgták, s megkapta a tanítást. Török testvéreink és egyéb testvéreink, kikkel lehetőséget kaptunk arra, hogy együtt élhetünk velük, azért jöttünk össze, hogy magunk fölé emeljük őket, mintahogy az összes szomszédunk, és mi is megkapjuk a lehetőséget az emelkedésre. Egyébként a farok húzogatás a testiség részt, vagy a gyökereket is jelentheti. Tehát vagy a bak szellemiség sérült rák testiséget hoz létre (gólya gólya gilice), vagy a rák testiség egy tanító célzatú rúgással gyógyítja meg a bak szellemiséget. Ez a mondóka is azt bizonyítja, hogy a kultúra, a gyökerek megismerése 'mentheti meg' az emberiséget.