Az állatok nyelvén tudó juhász
Az állatok nyelvén tudó juhász
Ahogy mentem, mendegéltem, elmentem Pelegre, ott láttam jászolhoz kötözve a sok mesét, abból választottam ezt a legszebbiket. Hol volt, hol nem volt, még az Óperencián is túlnan volt, az üveghegyen innen volt, kidőlt, bedőlt kemencének egy csepp oldala se volt, teli volt kaláccsal, egy se volt benne. Hát hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy juhász. Ahogy a juhait őrzötte az erdőben, meglátott messziről egy tüzet. Abban egy rettentő nagy kígyó sírt:
- Segítsél ki, te szegényember, jótét helyett jót várj; mert az én édesapám a kígyók királya, és megjutalmazza a te hűségedet.
Hát kapta a juhász, levágott egy karót, s azzal kivette a kígyót a tűzből. A kígyó elmászott egy darabon. Felemeltek ott ketten egy nagy követ. A kő alatt lyuk volt, azon lementek a föld alá, a kígyók királyához.
Kérdezte a kígyók királya:
- Mit kívánsz, te szegényember, amiért a fiam életét megmentetted a haláltól?
Azt mondta a szegényember, csak azt kívánja, hogy az állatok nyelvét értse. A kígyók királya megadta, de egy feltétel alatt: hogy azt senkinek se merje elmondani, mert akkor azonnal meghal. Azzal visszajött az ember a földre.
Ahogy hazafelé utazott, meglátott egy odvas fát. Ült azon két szarka. Azt mondta egyik a másiknak:
- Hej, ha tudnák az emberek, hogy mennyi pénz van ebben az odvas fában, milyen boldogok lennének belőle!
A juhász meghallotta, megjegyezte a fát. Elment haza. Később eljött szekérrel a pénzért, hazavitte. Nagygazda lett belőle.
Elvette a számadó lányát. Az asszony mindig kérdezgette, hogy honnan van nekik ennyi pénzük. A juhász azt mondta:
- Ne kérdezd; az isten adta.
Odahaza, a szobában, a kemencenyakon ült két macska. Azt mondja az öreg macska a kis macskának, hogy mivel ő kisebb, s könnyen befér a kamrába, lopjon neki szalonnát. Erre a juhász elnevette magát. Kérdezte a felesége, hogy mit nevet. Elmondta, hogy az öreg macska mit mondott a kis macskának. Kérdezte a felesége, hogy honnan érti azt a beszédet.
- Ha te tudnád! De nem szabad megmondanom, mert akkor meghalok.
- Mindegy, csak mondjad meg! - mondta a felesége.
- Nem lehet! - kötötte magát a juhász.
De egyszer vásárra készültek. Az asszony ült a kanca lóra, az ember pedig a csődörre. Az asszony elmaradt egy kicsit. A csődör ekkor rányerített a kancára, hogy miért nem jön hamarább. Ez meg azt mondta:
- Könnyű neked, te csak azt a sovány embert viszed, én meg ezt a kövér asszonyt itt e!
A juhász ezt mind értette; megint elnevette magát. A felesége most is kérdezte, hogy mit nevet. Hát elmondotta, hogy mit mondott a csődör a kancának. Az asszony rákezdte, hogy mondja meg neki, honnan tudja ő megérteni az állatok nyelvét. De a juhász azt mondta, nem szabad mert mindjárt meghal, ha megmondja.
Hazamentek. Odahaza a farkasok elmentek bárányt kérni a kutyáktól. A kutyák azt mondták, hogy nem lehet, azután mégis négyet odaígértek. De az öreg Bodri kutya azt mondta:
- Gyalázatosak, hogy meritek a gazdánk juhait odaadni?
A gazda ezt mind értette, a kutyákat szétkergette, csupán a Bodrinak adott egy nagy karéj kenyeret.
Hát az asszony ismét kérdezte, honnan tudja ő megérteni az állatok nyelvét. A juhász azt mondta, ő meghal, ha megmondja. Az asszony erre azt mondotta, hogy mindegy, ha meghal is, csak mondja meg. Erre a juhász koporsót csináltatott, és belefeküdt. Még annyit mondott, hogy hadd adjon utoljára a Bodrinak egy darab kenyeret. De a Bodrinak nem kellett, mert nagyon szomorú volt, sajnálta a gazdáját.
Hanem ekkor bement egy hetyke kakas, és nagy kényesen ette a kenyér darabot. Azt mondta a Bodri neki:
- Ó, te átkozott, gonosz állat, hogy esik jól a kenyér olyan kényelmesen, mikor a drága jó gazdánk most haldoklik?
De a kakas azt mondta:
- Te bolond! Te is olyan bolond vagy, mint a gazdád; nem tud egy asszonynak parancsolni. Ládd, énnekem húsz feleségem van, mégis tudok mindegyiknek parancsolni.
Erre a juhász felugrott, jól megverte a feleségét, hogy többet nem kérdezte, honnan tudja az állatok nyelvét.
Két különböző nézőpontból közelítem meg ezt a mesét, ezért két mese értelmezés következik. Egyszer ilyennek láttam a mesét, másszor más jutott eszembe róla. A kettő, ugyan két különböző aspektusból, kiegészíti egymást, és lehetőséget ad arra, hogy érzékeltessem, milyen sok jelentés kiolvasható belőle.
Első értelmezés:
Hát hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy juhász. Ahogy a juhait őrzötte az erdőben, meglátott messziről egy tüzet. Abban egy rettentő nagy kígyó sírt:
Először nehéznek éreztem a mese megfejtését, ugyanis nem értettem miért "egy rettentő nagy kígyó sír a tűzben". Bár lehet, hogy ehhez szerelmesnek kell lenni ahhoz, hogy hiányát megérezze az ember lánya. Lehet, hogy nem ismerem, az állatok, az ösztönök nyelvét? Most már csak az a kérdés, hogyha ez a mese is az én beavatásom, akkor mit kezdjek ezzel a "rettentő nagy" teremtő energiával? Nos, ennek szellemében kezdek hozzá. Hátha megértem az állatok nyelvét. Hadd tegyem hozzá, hogy a kígyó a skorpió állatöv keleti váltótársa.
- Segítsél ki, te szegényember, jótét helyett jót várj; mert az én édesapám a kígyók királya, és megjutalmazza a te hűségedet.
Hát kapta a juhász, levágott egy karót, s azzal kivette a kígyót a tűzből. A kígyó elmászott egy darabon. Felemeltek ott ketten egy nagy követ. A kő alatt lyuk volt, azon lementek a föld alá, a kígyók királyához.
A juhász (a juh vagy bárány vagy kecske a keleti megfelelője a baknak) levág egy karót és felemeli a kígyót. A kar a szív magasságában a test hármas tagozódásában a lélek kifejeződése, annak is működésében való megragadása, hát karolj át kedvesem, ha nem érted. Talán ez a szerelem, ahol a bak szellemiség átfordul a tengely túloldalába a rákba, a testiségbe. Azt is már csak óvatosan teszem hozzá, hogy a rák egyik holdháza a gólya...., minden következményével.
Ha csak verbálisan is, ám azért pironkodva tolom félre gátlásaim köveit, hogy a mesében a teremtés szintjeit bemutatva behatolhassunk ama bizonyos lukba.
Kérdezte a kígyók királya:
- Mit kívánsz, te szegényember, amiért a fiam életét megmentetted a haláltól?
Azt mondta a szegényember, csak azt kívánja, hogy az állatok nyelvét értse. A kígyók királya megadta, de egy feltétel alatt: hogy azt senkinek se merje elmondani, mert akkor azonnal meghal. Azzal visszajött az ember a földre.
Node miért is mentettem meg magam a haláltól, a végtől? Talán szerelmesen szerelmeskedni annyit jelent, hogy új élet teremtésének a lehetőségét rábízom a Jóistenre? Teremtményem végsősoron a reinkarnáció láncolatában az én leszületésemet is biztosítja, és így a halálnak tényleg nincs is jelentősége, az élet örök. "Azzal visszajött az ember a földre". Miért nem mondhatom el, hogy ismerem az állatok nyelvét? Szükségem lenne rá? Felvállalom, a többit pedig a Jóistenre bízom, lesz, nem lesz, hány lesz, megéri e, stb. Ez a természetes és magától értetődő gondolkodás a fogamzásgátlók világában megmosolyogató, hiszen én szeretném eldönteni, mennyire van igényem. Másrészről ez nem a verbalitás helye, ha beszélek, ha a 'fejemet használom ott', ahol elveszíteni kell, a szenvedély hal meg közben.
Ahogy hazafelé utazott, meglátott egy odvas fát. Ült azon két szarka. Azt mondta egyik a másiknak:
- Hej, ha tudnák az emberek, hogy mennyi pénz van ebben az odvas fában, milyen boldogok lennének belőle!
A juhász meghallotta, megjegyezte a fát. Elment haza. Később eljött szekérrel a pénzért, hazavitte. Nagygazda lett belőle.
Ha úgy gondolkodom, és úgy építem fel az életem, hogy kialakítsak egy odut, egy fészket, azaz családra vágyom, akkor a Jóisten megadja hozzá a keretet, akár pénz formájában is. Úgy is értelmezhető, hogy régen oly természetes volt, hogy a gyermek öröm, dolgos kéz a háznál, öreg napjaim majd ő fogja bearanyozni.
Elvette a számadó lányát. Az asszony mindig kérdezgette, hogy honnan van nekik ennyi pénzük. A juhász azt mondta:
- Ne kérdezd; az isten adta.
Ím, megjelenik a feleség, a szűz képviselője, sőt a számadó egy tipikus szűz tevékenység és mentalitás.
Odahaza, a szobában, a kemencenyakon ült két macska. Azt mondja az öreg macska a kis macskának, hogy mivel ő kisebb, s könnyen befér a kamrába, lopjon neki szalonnát. Erre a juhász elnevette magát. Kérdezte a felesége, hogy mit nevet. Elmondta, hogy az öreg macska mit mondott a kis macskának. Kérdezte a felesége, hogy honnan érti azt a beszédet.
- Ha te tudnád! De nem szabad megmondanom, mert akkor meghalok.
- Mindegy, csak mondjad meg! - mondta a felesége.
- Nem lehet! - kötötte magát a juhász.
Hát akkor kezdődjön a teremtés művelete. Elsőként a szellemi teremtés, hiszen a kamrából, ami a ház hármas felosztásában a szellem színtere, kell szalonnát behozni a szűznek, mivel a nyugati asztrológia szűz állatöve a keleti vagy kínai asztrológiában a macskának felel meg. Talán a szellemi teremtés, az átgondolás, a tervezés erőfeszítése kerül át a lélek színterére, tehát vágyom is arra az életsorsra, amit elképzeltem, megteremtettem magamnak.
De egyszer vásárra készültek. Az asszony ült a kanca lóra, az ember pedig a csődörre. Az asszony elmaradt egy kicsit. A csődör ekkor rányerített a kancára, hogy miért nem jön hamarább. Ez meg azt mondta:
- Könnyű neked, te csak azt a sovány embert viszed, én meg ezt a kövér asszonyt itt e!
A juhász ezt mind értette; megint elnevette magát. A felesége most is kérdezte, hogy mit nevet. Hát elmondotta, hogy mit mondott a csődör a kancának. Az asszony rákezdte, hogy mondja meg neki, honnan tudja ő megérteni az állatok nyelvét. De a juhász azt mondta, nem szabad mert mindjárt meghal, ha megmondja.
Lélekben való teremtés következik, hiszen amikor a lovon ülünk, a lelkiségén, a szíve felett ülünk, és hogy a kanca boldogtalan, bizonyára nem a lelki szegénység az oka, mert akkor boldog lenne. Tehát vágyakban, a 'többre vágyom' lelki megnyilvánulás telhetetlenségén meghízott asszonyt nehéz elbírni/kibirni.
Hazamentek. Odahaza a farkasok elmentek bárányt kérni a kutyáktól. A kutyák azt mondták, hogy nem lehet, azután mégis négyet odaígértek. De az öreg Bodri kutya azt mondta:
- Gyalázatosak, hogy meritek a gazdánk juhait odaadni?
Hát az asszony ismét kérdezte, honnan tudja ő megérteni az állatok nyelvét. A juhász azt mondta, ő meghal, ha megmondja. Az asszony erre azt mondotta, hogy mindegy, ha meghal is, csak mondja meg. Erre a juhász koporsót csináltatott, és belefeküdt. Még annyit mondott, hogy hadd adjon utoljára a Bodrinak egy darab kenyeret. De a Bodrinak nem kellett, mert nagyon szomorú volt, sajnálta a gazdáját.
A gazda ezt mind értette, a kutyákat szétkergette, csupán a Bodrinak adott egy nagy karéj kenyeret.
Most következne a test szintjén való teremtés, vagyis annak zsákutcája, hiszen mit tesz a férj, teremt, anyagiakat, hogy kielégítse vele a vágyakat, mindig többet és többet. A 'gyerekprojekt' várhat. A farkas, a kutya a kos megfelelője, (ura a Mars), dióhéjban, 'akarlak'. és akarom a vágyaimat megvalósítani: nagyobb lakás, autó, karrier, fogamzásgátló, egyszóval a keret, a bárány, a 4, a bak megfelelője. S mit nekem hűség, holnap mást akarok, mókuskerék, zsákutca. Teremtő kos energiáim a bak uralta anyagi gyarapodás szolgálatába állítom. Egyenes út a koporsóba, de legalább tehetős vagyok. Főhősünk, vagyis én, tényleg ismerte az ösztönök nyelvét, hiszen az élet teremtésére fordítja, hiszen kenyérrel vagyis Nap analógiával táplálja ilyen irányú ösztöneit. Hiszen a Mars energiákat azért kapta a férfi, hogy általa Nappá váljon, a Vénuszt a Nő, hogy általa Holddá váljon.
Hanem ekkor bement egy hetyke kakas, és nagy kényesen ette a kenyér darabot. Azt mondta a Bodri neki:
- Ó, te átkozott, gonosz állat, hogy esik jól a kenyér olyan kényelmesen, mikor a drága jó gazdánk most haldoklik?
De a kakas azt mondta:
- Te bolond! Te is olyan bolond vagy, mint a gazdád; nem tud egy asszonynak parancsolni. Ládd, énnekem húsz feleségem van, mégis tudok mindegyiknek parancsolni.
A kakas intelmei ezek után nyilvánvalóak, tanuljak meg a vágyaimnak határt szabni, ne azok irányítsanak engem, észérvek alapján uraljam vágyaim. "20 feleségem van". Tehát kettő a skorpió száma, vagy lehúz az anyagba és leszek kéjenc, vagy kiemelkedem belőle teremtek, alkotok, szárnyalok mint a sas. Kerek számok a szűz száma, az energiahiányos szűzé, aki mindig többet akar, minden szinten, csillagképileg pedig és szemben áll a kakassal, tehát a halak-szűz tengely két oldala.
A végét egyszerűen csak 'idemásolom', itt tényleg nincs helye semmiféle eszmefuttatásnak, a továbbiaknak csak a fantázia szabhat határt.
Erre a juhász felugrott, jól megverte a feleségét, hogy többet nem kérdezte, honnan tudja az állatok nyelvét.
Második értelmezés:
A bevezető rész egyértelműsíti, hogy ez a mese a vízöntőről fog szólni, az igazmondó góbé még igazabb kalandjai után ezek a típusok amúgy is foglalkoztatnak, no meg a vízöntő is, hiszen a mai világunkban is érzékelhető a 'hatása'. Onnan tudom, hogy a vízöntő működését fogja elmagyarázni, hogy ellentmondásokkal van tele tűzdelve az első szakasz. Rögtön a legelején: ott láttam jászolhoz kötözve sok mesét. Íme a kötözés, a hurok, a juh, mind bak jellemző. A képtelenség, a térben igazából nem jelen lévő, a nem megfogható, a vízöntő, mégis ezt olvassuk, mármint a mesét. Itt megint a "Teli volt kaláccsal egy se volt benne", mert úgy van jelen, hogy nincs jelen, hiszen önálló csillagképként nem is jelenik meg az égen ha a precessziós menet irányából közelítünk. Mivel térben önállóan nincs jelen, ezért az időben sem kap teret, hatása mégis alapvető.
Rettentő nagy kígyó sírt a tűzben. A kígyó a skorpió keleti váltótársa, ura a Mars, tehát tulajdonképpen a Marshoz illik is a tűz analógia. Ám a skorpió víz elemű jegy, így aztán sírni legalább tud, viszont nem érzi jól magát. Hát siet is a szakrális királyság képviselőjéhez a kígyókirályhoz. A kígyókirály cserébe megajándékozza a juhászt azzal, hogy "az állatok nyelvét értse". Az állatöv ismerete segítségével igyekszem az értelmemmel átlátni, gondolkodni róla. Node miért is kell követ elmozdítani, hogy egy lukon át a föld alá jussanak a kígyókirályhoz? Talán a juhász, mint bak képviselő tudatából kell kimozdítani, a merevséget, dogmákat, felszínt, követ, hogy esélye legyen meglátni a dolgok mélyét. Ez egy okkult tudás, amely azok számára nyílik meg, akik körülvevő világegyetem működését szeretnék megismerni. Én, mint szegény, tehát a leg fényszegényebb bak képviselő vágyom arra a tudásra, hogy megértsem, a vízöntőhatás miatt korlátlanul gazdag vagyok, hiszen ezáltal jutnak be a tejút éltető energiái a rendszerembe.
A következő jelenetben két szarka ül az odvas fán. A madárpár általában a halakat képviseli, hogy ezek a tejút fáján képesek ülni, akkor igazán ismerik a vízöntő-hatást, ha nem számolnának vele, tóban úszkálnánk maximum, és nem is sejtenék mekkora gazdagság lehetne birtokukban. Így hát emberünk, azaz én magam, gazdag lett az odvas fában lévő pénz által. Azáltal, hogy tisztában vagyok saját teremtő képességemmel, hatalmammal, bármit, amit eltervezek, megálmodok, megvalósul.
Megjelenik az asszony, a számadó lánya. Na, melyik az a jegy, amely számára, Isten, csoda nem létezik, mert nem megtapasztalható, nem megfogható, igazából ezen az emberi szinten nem megérthető, nem átlátható. Na, ez a tipikus szűz. Én nem tudom azoknak elmagyarázni, mit mondanak az állatok, ha valaki még az Isten tudásáig sem jutott el. Meg lehet tanulni az állapotok szimbólumrendszerét, talán ez egy szorgalmas szűz által is megérthető, megtanulható, de a csoda akkor is távoli szemfényvesztés marad.
Következő kép is tiszta jelenet. A macska menjen be a kamrába és lopjon szalonnát. A macska testiség a halak szűz tengely túloldala, tehát szellemisége, tehát a kamra terület a ház hármas felosztásában, a halak. A szalonna pedig a vízöntő. Megint ugyanarról van szó más megközelítésben.
Két ló, ikrek-nyilas tengely. A lelkiség kövér, a szellemiség sovány. Vágyakban, érzéki örömökben meghízott lélek képviselőt nehezebben bír hátán a Föld, bocsánat ló, hiszen még az öko lábnyoma is nagyobb. Azért viszi, ha nehéz is. Talán a nemzettudat, Isten tudat, Földanya szeretete szempont lesz az életvitelben, talán nálam is, ha elhiszem, hogy vannak csodák.
Farkas, kutya a koshoz tartozik, pontosabban a farkas a kutya részegysége, egyik holdháza. Bár mindkettő harcos, csak a teljes jegytartomány rendelkezik a hűség erényével. Bodri kutya nem mérlegel, a többi igen. Bodri kutya megmaradt a kos szellemiségben, többi a kos-mérleg tengely testiség túloldalra csúszott át, így elveszítette a hűség erényét is. A kos szellemiséghez a halak lelkiség tartozik. Íme, ma a gyengébbnek, a juhnak, meg kell halnia. Most nekem a gazdám a Jóisten, üzletelek vele, ha én megteszem ezt, te tedd meg nekem azt. Bodri kutya, ki bodros, mint a Bodrog folyása, megértette a vízöntőt. Én nem engedhetek, nem mérlegelhetek, nem egyezkedhetek, nincs alku. Csodák viszont vannak, hihetetlen. Bodri kutya kenyeret kapott, nem csontot. Mintahogy a szalonna, a bor, a pénz, úgy itt a kenyér is a vízöntő. Egyébként a búza, a Nap, az oroszlán ura, az oroszlán-vízöntő tengely egyik oldala. A bornak, a szalonnának, a pénznek, a kenyérnek is, már nem maga az eredeti anyaga a lényeg, hanem annak a átdolgozott lényege, kivonata, esszenciája, energiát adó képessége, tehát a vízöntő. Ez jár Bodri kutyának, hiszen ezt tudja. Most már én is.
A következő jelenetben megjelenik a halak szűz tengely haláltengely, még a koporsó is. Bodri kutyának még a kenyér sem kell olyan szomorú. Ha neki nincs kenyér, nincs vízöntő, csak a puszta halál tengely. És ha haláltengely, hát jelenjen meg a halak keleti megfelelője a kakas. Felcsipegeti a kenyeret, ezzel tudatosítja nekünk a jelen lévő vízöntő hatást, és ennek birtokában ad egy életre szóló tanítást Bodri kutyának és gazdájának, azaz nekem. Bolond vagyok. "nem tud egy asszonynak parancsolni, ládd, énnekem húsz feleségem van, mégis tudok mindegyiknek parancsolni." Ne az anyagi gyarapodás vágya vezéreljen, uralom érzelmeim, vágyaim, megpróbálok olyan tudást átadni, hogy talán öregkoromra is megadatik, hogy gyerekeim tiszteljenek és felnézzenek rám.
"Erre a juhász felugrott, jól megverte a feleségét, hogy többet nem kérdezte, honnan tudja az állatok nyelvét." Csodák pedig igenis vannak, csak körül kell nézni, és örülni neki, hisz az élet is maga a csoda. A kérdésfeltevés is rossz, mert mutatja, a lélek képviselőjének (Istenben, az Élet csodájában való) hitetlenségét. Magam vagyok Isten egyik megnyilvánulása, az állatok ismerete bennem van, a csoda is, hiszen magam is egy egész mikrokozmosz vagyok.