NÉPMESÉK

A napút kibontakozása a mesében olyan, mint egy nyelv. Két részből tevődik össze. Egyrészt van a szabályrendszer vagy grammatikai struktúra, tehát a nyelvtani keret. Másrészt vannak a szimbólumok és azok jelentéstartalma, tehát a szókincs. A napút nyelvében ideális esetben minden szimbólum a helyén van, és ha még nem is ismerjük a nyelvet, megérezzük benne a harmóniát, a nagyszerűséget. A magyar népmesékben (legalábbis az általam jól ismertekben) a szimbólumok a helyükön vannak, és sokszor a mese szinte szájbarágósan, látszólag oda nem illő részekkel egyértelműsítve, a nyelvi keretbe pontosan beleillesztve mondja el a történetet. A mese tehát nem csak ösztönösen, hanem tudatosan is használja a nyelvet. Lehet a mese gyönyörű és megragadó, de e tudás nélkül nem válhat tudatossá a megértés. (Jézus azt mondta halász tanítványainak, hogy gyertek ki a vízből a szárazföldre, tehát a tudatalattit hozzátok a felszínre.) Bonyolultnak tűnhet a csillagmítoszi keretrendszer azon része, amely az állatövhöz köthető, de a mese mondanivalójának a megértéséhez és továbbgondolásához nélkülözhetetlen. A Nap járásának megfelelően a fény és árnyék viszonyok folyamatosan változnak. Ezek a változások kelnek életre, és az adott időszakra jellemző szimbólummal jelenítik meg azt, (állat, állapot, ugyanaz a szó volt nyelvújítás előtt). A nyugati asztrológia csillagjegyei (kos bika ikrek) és a keleti (vagy kínai asztrológia) (kutya, malac, egér) csillagjegyei megfeleltethetők egymásnak, ez nem köztudott, viszont érthető, hiszen ugyanazok a csillagképek ragyognak itt is, ott is, ami alapján létezik az asztrológia. Ha felvonultatjuk a kínai állatövek szereplőit, sok mesehőst üdvözölhetünk, mint például sárkány, kígyó, kismalac, kisegér, farkas, táltos ló, kiskakas, macska, stb. Még azt is megemlítem, hogy a Hold járása által is kirajzolódik 28 állat (állapot), hiszen megközelítőleg ennyi nap alatt járja körbe a Földet a Hold. Ezek úgy oszlanak meg a 12-es egységben, hogy 8 jegyre jut 2-2 holdbéli állapot és a 4 kardinális jegyre pedig 3-3. A kardinális jegyek azok, amelyek mint egy kereszt mutatják a tavaszi és őszi napéjegyenlőséget: a kos mérleg tengely, és a nyári-téli napéjegyenlőséget: rák-bak tengely. Ez a holdjárás azért nem hagyható figyelmen kívül, mert ezáltal olyan mese szereplők is érthetővé válnak, mint a róka, a farkas, a medve, az őz, a griffmadár, stb.

Látni fogjuk, hogy az egymással szembenálló jegyek (dekanátus szintjén is) testi-szellemi viszonyban vannak, természetesen a testi-szellemi tengelyhez lelkiség is tartozik. Ez mind rajta van a van a zodiákus ábrán, érdemes követni.

A mesékben kiemelt fontossággal bír a sorrend és az irány, hiszen a csillagjegyek sorrendjének megfelelően bontakozik ki a cselekmény. Az állatöv egymásután következése vagy a zodiákus szerint (kos bika ikrek), vagy a dekanátusok sorrendje szerint történik. Ha a mese hátrafelé halad a napútban (ikrek bika kos halak) akkor a precessziós irányt követi, ha előre felé megy, akkor a kiséves menetet. Ha a precessziót követi (azaz a Föld függőleges tengelyének a körpályáját, ami igazából nem függőleges, hanem egy kissé ferde, ezért imbolyog, s egy kört a tengely kb. 21000 év alatt tesz meg) akkor ilyen léptékben beszél hozzánk. A kiséves menetben az egyén beavatást, útmutatást kap arra, hogy a mindennapi élethelyzetekben, hogyan érdemes boldogulni. A precesszió során viszont elsősorban az egyént, mint az egész részét szólítja meg, s egy korszak, nemzet élethelyzeteit megjelenítve.