Az öregek 

Az öregek

Az öregekről mondok mesét, gyermekek, hallgassatok ide! Egyszer egy obsitos katona megy, mendegél hazafelé, s amint megy egy falun keresztül, látja, hogy kint ül a kapuban egy ősz öregember, s bőg keservesen, hogy csak úgy zengett a falu belé. Kérdi az obsitos: - Ugyan bizony miért sír kend, öregapám? - Jaj, hogyne sírnék, édes fiam, mikor megvert az édesapám. - Ne mondja kend! Hiszen kend is van legalább százesztendős, csak nem él az édesapja? - Hát, ha nem hiszed, fiam, eredj, menj be az udvarba. Nézd meg, éppen fát vág az apám! Bemegy az obsitos, s hát csakugyan ott van egy még öregebb ember, s vágja a fát, hogy egy legény sem vághatta volna különben. Köszönti az obsitos: - Adjon isten jó napot, öregapám! Ugyan bizony hogy volt lelke megverni a fiát? - Hát hogyne vertem volna meg, mikor nem fogadott szót a nagyapjának! - Ne te, ne, mit beszél kend?! Hát még az apja is él kendnek? - Hogyne élne! Eredj csak be a házba, ott ül a góc alatt, s pipázik. Nézd meg, ha nem hiszed! Bemegy az obsitos. S hát csakugyan ott ül az öregember a góc alatt. Nagy füstöket eresztget a pipájából, s morgolódik az unokájára, hogy így, meg úgy, csak még egyszer ne fogadjon szót neki, majd hátraköti a sarkát. Köszönti az obsitos az öregembert, s kérdi: - Ugyan bizony, öreg apámuram, hány esztendős lehet kigyelmed? - Hej, édes fiam, azt én nem tudom. Hanem menj el a paphoz, aki keresztelt. Az majd megnézi a matrikulában. - De már, öregapám, ne tréfáljon, csak nem él még az a pap is, aki kendet keresztelte? - De biz' Isten, Krisztus úgy segéljen, él biz' az, fiam. Ha nem hiszed, nézd meg! Bizonyosan otthon találod, mindig olvassa a Bibliát. Elmegy az obsitos a paphoz. Hát az csakugyan ott ül az asztalnál. Előtte az öreg Biblia. A szemén egy nagy okuláré, s babukol, olvasgat belőle. - Szerencsés jó napot kívánok, tisztelendő szentatyám! - Hozott Isten, édes fiam! Hát mi jóban jársz? Talán bizony páros életre készülsz? - Nem készülök én most, tisztelendő szentatyám, hanem azt szeretném megtudni, hogy ez s ez az öregember hány esztendős lehet? - Biz' azt én, édes fiam, könyv nélkül nem tudom, hanem mindjárt megnézem a matrikulában. Feláll a pap. Megy a könyves tékához, hogy kivegye a matrikulát. Azám! A téka be volt zárva. - Na, édes fiam - mondá a pap -, erősen sajnálom, de a matrikulát elé nem vehetem, mert nincs itthon a kulcs. Magával vitte az édesanyám a szőlőbe! Ha a papnak az anyja a kulcsot el nem vitte volna, az én mesém is tovább tartott volna. Itt a vége, fuss el véle!

Benedek Elek

Magyar mese- és mondavilág 1. kötet

Egy rövid mesét választottam a gyerekeknek, késő volt és álmosak voltunk. A végén azt mondták az hülye mese volt, sem happy end, sem minden romba dől, sőt vége sem lett. Egyszóval igazán nem volt 'kielégítő'. Viszont elgondolkodtató, legfőképp a vége, hiszen a kulcs az édesanyánál volt. Mindig szegényes tudásúnak érzem magam a meséhez, és talán csak a felszínét értem meg a mondanivalónak, de ha attól jól érzem magam, már megérte.

Obsitos olyan katona, akinek a (kislexikon) szolgálatkötelességi ideje letelt, aki elbocsájtó levelet kapott, hazamehet. Nekem sajnos még nem telt le a szolgálati időm, el kell tartani magamat, gyerekeim, de remélem jó irányba tartok, ha szabadidőmben ezen a mesén gondolkodom.

Útközben találkozik valakivel, aki olyan keservesen sir, hogy zeng a falu tőle, nem, ez nem egy kisgyerek... megvigasztalná a katona, ha tudná mivel lehet, de hát azt sem tudja mitől. Utánajárunk, elmegy az apjához, aki persze egy életerős legény (is lehetne), mert éppen fát vág, mindenesetre megtudjuk nem fogadott szót, hogy kinek is, ja persze, most is az öregembernek, aki éppen pipázik és korholja az unokáját. A férfitársadalom teljessége a gyermektől az időskorig.

Már megint ágál a mese ellen a hiúságom, azért csak valaki őket is leszülte, jelenjen már meg a mesében a női oldal is. Mondanám, hogy a nagyapám dohogna, hogy mi lett a világból, ha ismertem volna az egyiket és büszke lehetnék a másikra, így jártam, de biztos sok ember átérzi, hogy mit tudtak az őseink, és most mit tudunk, természetesen a szellemi leépülésről beszélek, hiszen pipázik nagyapánk, tehát a fej a szellem szintjén aktív, és korholja az utódot.

Az obsitos mindenesetre megérette miért sir az unoka, már nem akarja megvigasztalni, biztos jár neki, ha ezt kapta, új célra lel. Nem avatkozik be, nem képez karmát, indulhatna tovább, hazafelé. Hány esztendős lehet az öregember? Innentől kezdődik a végtelen történet. Persze minden meg van írva valahol, és mindenhez van kulcs, kinek elzárva a tudás, ha nem keresi, kinek nyitva, szabad akarat. Mindenesetre a kérdésre a megoldás nem a bibliában volt megírva itt a mesében, nem is a papnál a kulcs, hogy megoldja, hanem az édesanyánál. Azért most megnyugszik a lelkem, sőt már zavarba is jöttem, azért kulcspozíciót nem vártam. Egyébként mint a mese írja, most nem páros életre készül az obsitos, de azért a pap csak megkérdezi tőle.

Szóval a véget nem érő történet kulcsa az édesanyánál rejtőzik, íme, a reinkarnáció egyszerűen mesében.

Szőlőben van az édesanya, szőlő a vizőntő képjele, és megint a vizöntő paradoxonhoz jutottam, mármár kényszeresnek érzem magam. Adott egy ember, aki sir, így már vizközelbe jutottunk, ráadásul van vagy százesztendős, így eljutottunk a halak szűz tengelyhez (száz ezer kerek számok a szűz száma), tehát a jelenben, a halak szellemi korszakának túloldali szűz megnyilvánulásában. Persze. hogy a másik öregember is bemutatja szűz másik alapvető tulajdonságát, az aprítást. Nem, ez most kivételesen nem kártékony, vagy hiábavaló nem az a résztudás amitől elveszik az egység keresése, ez most a túléléshez kell. Én például egész jól megélek abból, hogy ismerem a számítógépes kassza rendszert, ha meghalok mégsem ez lesz a fontos. Azért ne hanyagoljuk el a halak-szűz tengelyben az adminisztráció fontosságát, természetesen mindenről van írás, amit megkap a vevő, mesében sincs másképp. Bár az obsitos végül nem kért írást, talán rájött, hogy nem ez a fontos, a Jóisten színe előtt azt sem fogom kifejteni, hogy mindenről adtam nyugtát, mert ez sem fontos. Vezet egyáltalán résztudás a teljességhez? Azért megnyugtató, hogy a mai ember sir, tehát felzaklatja, bántja, ha az öregapja ellen cselekszik, az édesanya pedig ha nem is személyesen, de megjelent. Megint a halál tengely, amihez a túlélést, a reményt szőlő képében a vízöntő energia jelenléte adja. Mi jön át azon keresztül, ami életet ad, új esélyt az emelkedéshez, a boldogásghoz.. Ami által az élet több mint a földi anyag zárt rendszere, amit felélünk és tönkreteszünk, majd belehalunk, és még azzal sem dicsértük a Jóisten művét, hogy boldoggá tett minket. Azért boldoggá tesznek a gyerekeim, ha az öregapáim is lehettek is, kösz.