NYILAS

A növények, állatok többsége téli álomban van, a nappalok is egyre sötétebbek, hogy aztán a nyilas havának legutolsó napján megéljük az év legsötétebb napját, a téli napfordulót. Folytatva a kisgyermek nézőpontját, itt már nagylelkűen, nagyvonalúan felajánlja mindazt, amije van, játékát, ételét, csak azért, mert szeret, mégpedig érdek nélkül.

A római Jupiter Isten, a görög Zeusz utódja, és, hogy ő a Főisten és nem Apollón a Nap Isten, tudtak valamit a görögök. Miben több a Nap éltető, anyagot létrehozó energiája a Tejút erőknél? A Spirálgalaxis középpontjában egy nagy fekete lyuk, a 'nagy semmi' van, mégis e körül forog az egész spirál, amelynek csak egy 'morzsája' a Naprendszer. Elismerésre méltó, hogy létrejött egy tökéletes egyensúlyban lévő rendszer, nevezzük Földnek, melynek 'csúcsterméke' a majom és a delfin, de nem az örök körforgás, a mókuskerék viszi előre a világot. Engem körülvesz a világmindenség, melynek kifejeződése az, ami itt a Földön is van, oroszlán, ló, skorpió, stb., ezért lehet harmónia. De csak nekem, mint ember, nyílik lehetőségem átlátni, ami körülvesz itt lenn és ami ott fönn. A skorpió csak a Nap állásom, ám míg a skorpió csak egy skorpió, bennem a teljes univerzum rejlik, csillagjegyekkel, bolygókkal. Van hová fejlődnie általam a Jóistennek, ha ilyen tökéletlen teremtést tudott létrehozni, egy ilyen tökéletes természeti rendszerbe. A középpont maga a mag, az Isten, ami akkor is éltet, ha éppen nincs anyagi kiterjedésem, ha éjszaka álmodom, ha már rám hiába süt a Nap. Ha a világ világossága elvakít, ha belenézek, lehet nekem nem jó a látásom, lehet az emberlét egy átmeneti rabság. Léteznie kell egy olyan erőnek, amely itt tart, amely pontosan annyira távolít el a fénytől, hogy meg ne vakuljak, és igényem szerint megtapasztaltatja velem a sötétség mélységeit. Ahogy az sem véletlen, hogy a Hold és a Nap ha együtt állnak, innen nézve pont egyformák, úgy az sem, hogy vannak erők, melyek a világosság felé vezetnek, és vannak erők amelyek a sötétségbe húznak, és az egyensúly által létezhet a világ. A nyilas a tejút energiák Földre hozója, hiszen a csillagkép tejútban áll, és a középpontja irányába mutat, tehát a nyilas-ikrek tengely az élettengely, a halak szűz haláltengellyel egy keresztet alkotva. Ma ilyen a világ. Íme a jobbkéz szabály. Hogy én most éppen bal oldalon vagyok, és mégis futhatok még, ez csak azért van, mert a halak csillagkép felett ott van a vízöntő és azon keresztül is be tud áramolni a Tejút éltető energiája.

Bennem is van 1/12 rész nyilas, melyet így vagy úgy meg kell élnem, függetlenül attól, hogy áll e benne bolygó. Én mint egy csapat tagja, akár a családban, vagy bármely közösségben, megkapom a szerepem (választásom szerint. Hol anyaként helyt kell állnom, mint Hold, hol hitet fenntartó, lelkesítő csapat tagként, mint Jupiter.

Egyszersmint magyarul beszélek, magyar mondókát és mesét mondok gyerekeimnek. Számomra a magyar kultúra továbbadása jelenti, hogy íjjfeszítő néphez avagy lovas nemzethez tartozom. Hogy miben különbözik a Nap uralta oroszlán földi hatalmától a Jupiter uralta ló szakrális hatalma? A demokrácia uralmában nem jelenik meg, ami ezekből következik, tehát hogy nem mindenki egyforma, hogy mindenkinek, nemzeteknek is, megvan a maguk szerepe, feladata. Ám a ló lét kötelez, hiszen a vele szemben lévő ikrek állatöv a ló szellemisége. Erről az ikreknél írok bőven, itt dióhéjban: az ellenségem is a testvérem, és én azért vagyok, hogy magam fölé emeljem.

Tipikus mesei példa, hogy van egy rongyos girhes gebe, amit fel kell hozni a szemétdombról, a mesehős vállára veszi, felvállalja, miközben kinevetik. Csak ezt követően mutatkozik meg a ló ereje, táltossá lesz, s elrepít. "A Csitári hegyek alatt régen leesett a hó", talán velem esett el a ló, talán kitörtem a kezemet, talán nem is tudom mi a 'régi szerető', az igazi érdek nélküli szerelem. Talán ha mindezeket leírom visszakerülök a lóra, meggyógyul a kezem, hogy így tudjak legalább íráson keresztül ölelni.

Úgy vélem a magyarok nagyszerű szellemi teljesítménye mögött nem a 'nagyszerű' oktatási rendszer van..., nagy a feje, búsuljon a ló, hát sírva is vigadunk. Bár lehet, hogy átestem a ló túloldalára és inkább mondásokkal próbálom jellemezni az állatövet. Csapjunk hát a lovak közé, jó ló-mondásokat keresve. Persze könnyű a saját lovunkat dicsérni, miközben lehet rossz lóra tettünk, de belejövünk, mint a cigány lova a koplalásba, kitanuljuk ezt a világot, ha beledöglünk is. Ha ló nincs jó a tév(é), bocsánat, a szamár is. Ver is minket a Jóisten, mint szódás a lovát, biztos két lábon még könnyebb megbotlani. S ne feledjük azt a bizonyos turáni átkot, melynek lényege összefoglalva: közös lónak túros a háta. Azért kilóg a lóláb, lehet nem vagyok meggyőző, de a finnugor elmélet még kevésbé, talán már nem is tanítják. Dönteni kell, egy fenékkel nem lehet két lovat megülni, most vagy az a horrorisztikus a világ, a világ, ami a híradóból árad, vagy az a világ, amit próbálok értelmezni és leírni, de nincs jelen a médiában. Vagy egy jól fejlett majom vagyok vagy Isten képmása. Vagy a napi sajtó éltet, vagy nem abban a világban élek. Azt a lovat ütik, amelyik húz, vagy ellehetetlenítik anyagilag, vagy alig él évezredek óta, ez a nyilas ikrek élettengely derékszög kapcsolata a halak szűz tengely korszakkal. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy nem tart örökké. Ez az írás csak egy ajándék, ne nézd a fogát, csupán egy nézőpont, semmi több.