SKORPIÓ

Természet lassan tetszhalott állapotba kerül, fák lehullatták leveleiket, a magok földön hevernek. A skorpió csillagkép a világegyetem középpontjának irányába mutat, ami nem azonos a spirálgalaxisunk centrumával, magjával, ez utóbbira ugyanis a nyilas mutat. A Gyermek egyszerűen elveszi a másiktól a játékát, akinek így le kell mondania róla. Figyelmünk fókuszába a lelkiek felé fordulás kerül. Mint ahogy a természet is végletesen átalakul, úgy az embert is rákényszeríti a sorsa.

Vigyázzatok a skorpióval, nagyot tud marni, sőt halálos sebet tud ejteni. A kígyó nyelvétől is óvakodjatok, mert úgy sziszeg, hogy még a nyelvével is az ember elevenébe tud vágni. A saját ellenségemnek se kívánok kígyót, magam is csak holtan szeretném látni, ha ellenség képében közelít. Hiába mondják, hogy kihúzható a méregfoga, nem szabad elhinnünk. Nem lehet megismerni, tüzes is és fagyos is, titkolózik, miközben szúrós szemmel méreget. Feketén és fehéren látja a világot, s igyekezete arra irányul, hogy a dolgok mélyére hatoljon. Jeges rémület kerülget, miközben levedli a bőrét, és már azt sem tudom kivel állok szemben. Remélem nem sértettem meg, vagy mégis mélységesen megsértettem? Nem tudhatom. ám egy életem egy halálom, megismerkedem én azzal a kígyóval, s kígyóbűvölő leszek. Új távlatok nyílnak meg előttem, nini egy békát csókoltam meg és királyfi lett belőle, én pedig tüzes menyecske, észbontó. Mégse, kígyót melengettem a keblemen, ez egy gonosz varangy volt, bogaras és hidegvérű, hideget, meleget kiált rám és nem lehet 'levakarni', most már nem nyelem le a békát, már így is a béka feneke alatt a hangulatom.

Ebben a meseszituációban sokszor a főhős vagy egy részünk meghal, hogy aztán hamvaiból föltámadjon, vagy gyakran undorító, sötét, nyálkás, kígyós békás részeken kell átmásznia (s ezáltal önmaga legmélyebb félelmein kell túljutnia). Ám ha a testiségen, az anyag mélységein, vonzásán felülkerekedik, szárnyalhat mint a sas. Nemhiába a fiókáit saját vérével tápláló pelikánmadárhoz is odalopakodik, neki is jár egy két csepp: Évát is a bűnbeesésre csábította, már amennyiben az anyagi lét, az ismeretszerzés büntetés.

Gyaloggaloppból: " Anya nekem tényleg nagy az orrom, jaj fiam neked mindig a szexen jár az eszed. " Biztos egy vasorrú banya az anyja. A skorpió testtájéka a nemiszervek, és úgy általában a testnyílások.

Én skorpió szülött vagyok, így leírom, hogy skorpióként hogy érzem magam bőrömben. Aki ismer, talán némi haragot érez bennem, s azt érzi, hogy támadni és szúrni fogok, pedig próbálom palástolni (ura a mars). Látom mi az emberek gyengéje és tudom, ezzel és a következményeivel hosszasan fognak küzdeni. Mára már megtanultam a türelmet, megtapasztaltam, hogy mint ahogy én is, mások is a saját hibáikból, tapasztalataikból tanulnak, hiába olvassák/olvasom a fejükre. Ezért aztán megpróbálok udvarias, kedves maradni, és egy szikrányit sem ítélkezni. Ez az attitűd egyébként legbelül magányossá lesz, hiszen máshogy látom, másként érzem a dolgokat, így álláspontommal egyedül maradok. Kemény fából faragtak, talán keményít, erősít ez a kiállás, de egyben teher, hogy nem tudok engedni. Magamtól már nem is szúrok egyébként, csak ha támadnak. Nem kívánok skorpiót ellenségnek senkinek, mert ha visszaszúrok, kiderül, a másik sokkal gyengébb mint én, s romokban hever. Erős vagyok, mert akkor is tiszta a fejem, ha azt hiszik begőzőltem, de ugyanakkor gyenge is vagyok, mert egy mondat vagy egy szép vers, mese is sírásra késztet. Én igazából nem akarok senkit legyőzni, senkit bántani, csak keresem a miértekre a választ, csak szeretném megérteni a másikat, magamat, igazából az tesz boldoggá, ha valami megvilágosodik bennem. Ár ellen nehéz úszni, de engem vonz a tiltott, az elhallgatott, azok akikről leszedi a keresztvizet a média, egyszerűen anti-trendinek érzem magam. Gyakran szélmalom harcot vívok, lehet, hogy magam alatt vágom a fát, de másként nem látom értelmét az életemnek.

A mondásokon és magamon túl a népmeséből is vennék pár példát. Az Égigérő fa (Illyés Gyula) című mesében a szétdarabolt hőst a lova úgy menti meg, hogy egy kígyótól élesztőfüvet kap. "Kibontotta a zsák száját, és a húst belőle kiszórta. Elkezdte az orrával olyan emberformára igazítani. Ő azt igazgatta, a kis kígyócska meg a füvet húzogatta. Ahol a táltos megigazította, a kígyócska meg a füvet húzogatta, ott a test azonnal meggyógyult. Amikor készen lett látta, hogy a gazdája csak alszik." A világ végéig is aludhattál volna, ha nincs ez a kis kígyócska...". Íme a tipikus transzcendens úr, a halál és újjászületés ura, a Plútó.

Vegyünk egy másik példát. A Csodaszarvast, aki megmutatta az utat, s vezette Hunort és Magort, akik rávadásztak és ezáltal meglelték a lányokat és az őshazát. Nem kevesebbet vettek célba, mint a világegyetem középpontjának, a Teremtő egynek az iránymutatóját, a lélek, a szerelem által teremtett világ létrehozóját, kinek szarva közt (spirálgalakszisunk egyik karján) a Hold és a Nap van. "Ami lent van, az megfelel annak, ami fent van, és ami fent van, az megfelel annak, ami lent van, hogy az egyetlen varázslatának műveletét végrehajtsd." - Hermész Triszmegisztosz, Smaragdtábla. Tehát ők úgy teremtettek 'lent', ahogy az megtörtént fönt, így létrehozva az Egy varázslatát, szinkronban, harmóniában az Isteni Teremtéssel. Így kellett történnie, mert van élet ma is.