A sovány ember kövér malaca

Volt egyszer, hol nem volt, még az Óperenciás-tengeren is túl, volt egyszer egy nagyon sovány ember. Ez a sovány ember nem volt több, mint három mázsa.

Ennek a sovány embernek volt egy nagyon kövér malaca. Ez a malac többet nyomott valamivel, mint három kiló, pedig még csak hároméves volt.

A sovány ember nagyon szerette volna, hogy a malaca jól meghízzék, s ezért minden három hétben egyszer adott neki moslékot, de méghozzá rengeteget, egy egész literrel. Akár akarta a gazdája, akár nem, a malac mégis állandóan hízott: egy-egy evéskor három dekával is nehezebb lett. A sovány ember ezt nagyon kevesellte, s annyira bánkódott, hogy még az ételt is sajnálta magától: csak három kilót hízott minden étkezéskor.

Ennek a sovány embernek volt egy még soványabb felesége, aki körülbelül négy mázsa lehetett. Ez az asszony alig evett. Olyan zsugori volt, hogy reggelire csak három liter tejeskávét tudott meginni, s kenyeret is nagyon keveset evett hozzá. Ritkaság, hogy három kilóval beérte volna, no meg három hosszú szál kolbász melléje - igazán nagyon kevés: hát csak ennyit evett. Délebédje még a reggelinél is gyatrább volt: kilenc darab háromkilós tyúk harminc tojással megsütve. Levest alig evett hozzá. Három harmincliteres üstben főzte, de még ezt is alig bírta megenni, ezért még három harmincliteres fokhagymamártást és harminc kiflit evett hozzá étvágygerjesztőnek. Ilyen szörnyű keveset evett. Az ura nagyon haragudott reá ezért, ő pedig csak napról napra tengette sovány életét. Egyszer a sovány ember úgy felbosszankodott azért, amiért a felesége olyan keveset eszik, hogy így szólt:

- Minek hízlalom én ezt a kövér malacot? Úgysem eszel rendesen, hát én nem kínlódom vele többet! - Ezzel úgy földhöz vágta, hogy száz darabra ment.

Meg kell mondani: a kövér malac már olyan kövér volt, hogy alig győzték lesni, miként tudott akkorára meghízni. Már volt vagy három kiló meg három deka.

Most már mi lesz, ha a malac száz darabra ment? Hetedhét országon is túlra közhírré tették, hogy abból a ménkű nagy malacból óriási nagy, fényes disznótort csapnak.

Jöttek is csőstől a népek, hetedhét országon túlról is érkeztek a vendégek. Volt ott szegény, gazdag, kicsi, nagy, mindenféle rendű meg rangú ember. Én is köztük voltam, egy háromkilós csontot kaptam. Úgy megörültem neki, hogy három napig, amíg a disznótor tartott, mind azt nézegettem.

Ahogy a malacot behozták, a sovány asszony egyből befalta, s három pillanat alatt le is nyelte. Hát a nagy vendégsereg? Három napig csodálta, hogy a sovány asszony milyen keveset eszik, s csak akkor hagyták abba a lábatlankodást, mikor már a szemük is kopogott az éhségtől.

Én is a lakomán vagyok éppen, csak lábatlankodom, milyen jó is ez a fejlett civilizáció, meg hogy az vendégkörének tagjai lehetünk, és persze a csontot is megkapjuk. A csont a Szaturnusz, a keretrendszer, a rend, a szabályok, korlátok kialakítója, ugye, hogy súlyos tételbe kaptuk. Szóval ez a három kilós csont annyiban hat, hogy a cipelésétől nem lett nekem jobb, viszont szegény sovány asszonyt én is sajnálom. A malac a bika állatöv keleti megfelelője. Nemes feladata az anyag átalakítása, élővé tétele, adása. Kevésbé nemes, viszont jó, az anyag élvezése, birtoklása. Itt az anyagi(asult) energiát az asszony, a szűz képviselője szívja el. 1980-ban fedezték fel, hogy a szűz csillagkép mögött egy olyan hatalmas szívóerőt képviselő Extragalaktikus Szuperhalmazt, mindenféle gyűrűs galaxisok tömkelegét, aminek az egész Galaxisunk kell, hogy ellentartson, hogy ne szippantson be minket. Szóval ez azért 'nagy szívás', még a mesében is.

Tehát van ez a picike kövér malac, aki én, mint fogyasztó, mindennap 'megtudom' milyen jó nekem. Három szinten is, szellemiekben az oktatási rendszer okosít, lelkiekben a reklámok tudatják velem mire vágyom, és mi tesz boldoggá, no és persze a harmadik héten, még moslékot is kapok.

A sovány ember annyira bánkódik, hogy minden intézkedésével sajnálattal teszi rá a kezét más tulajdonára, vagyonára, földjére, stb. Mindezt persze együtt egy még soványabb asszony kedvéért, aki annyira rendes , hogy miután igazán kevéssel beérte, juttat egy csontnyit, nevezzük hitelnek, vagy valamit valamiért segélynek. Az asszony 4 mázsás. A négyes szám az élet nélküli közeg, a morál és a lélek nélküli anyag, neki ez kell. A három mázsás sovány ember, a három szintű emberkép képviselője legalább hittel csinálja, hiszi(lelki szint), hogy ez neki jó (testi szint), és persze mindent meg lehet magyarázni (szellemi szint), hiszen ez a magyarázkodás a mese.

Így, hogy minden ennyire jó, nem is én vagyok az, aki földhöz vágja a csontot, hanem maga a sovány ember a malacot. Érthető, szegény asszony mindent bekebelezett és csak még éhesebb lett, egyre kevesebbeket tud enni ilyen keretek között. Új rendszer kell nagyobb vacsoráért. Most az 'osztás' következik, az óriási nagy fényes disznótor. Most ugye azért már háborgunk, azért nem jó nekem nagyon kövér malacnak lenni, hát kell az adás illúziója. A malac 100 darabra tört. A mesékben az 1, 10, 100 a szűz száma. Halak korszakban vagyunk, ám ez népmesében a világ szellemi irányultságát határozza meg. Hát ezt most elmondta a mese milyen is ez. A következmény pedig a vele szemben lévő állatövi jegy, a szűz, vagy özvegyasszony, vagy boszorkány, vagy macska, tehát ennek a értelmi, racionális megközelítésnek (Nekem jó legyen, akár a másik kárán), a testi következménye a 100 darabra törés. Ha teremtés igazából nem is valósul, legalább van pusztítás.

Még jó, hogy lábatlankodás, csodálkozás után talpra áll a vendégsereg, éhesen ugyan, de talán nem reményt vesztve. "Szép új világ".

Most, hogy leírtam miért 100 darabra tört a malac, miért 3 mázsás az ember, miért négy mázsás az asszony, mi a malac (bika) az asszony (szűz), az ember (palimadár vagy halak: ezt csak azért teszem hozzá, mert a halak keleti megfelelője általában a madár), következzenek az ételek. Kezdjük a reggelivel. A mai világ tipikus itala a tejeskávé, ami csak olyan, mint a mai tipikus világ. Nemhiába elterjedt szokás. a valódi nemes gondolkodás helyett az agyalás, melynek itala a kávé, alapja pedig az, hogy most éppen mi a jobb nekem, hogyan teljesíthetők jobban vágyaim. A tej a vágyak szintje. Hisz a lélek szintjén az érzelmeink, a víz, a tej, a Hold hatnak, tulajdonképpen a vágyaink vezetnek és a remény, hogy a beteljesülése boldoggá tesz. Szellemi, értelmi szinten az élet fenntartója, a Nap, a búza. a kenyér, az agyat ez látja el szénhidráttal, amire az emberi agynak sokkal többre van szüksége, mint egy állatnak, kell is agyalás az önigazolás magyarázatához. Testi szinten persze ott a kolbász, formájára tekintettel ezen nincs is mit magyarázni, talán csak annyit, hogy a hús az ösztönből jövő akaratot erősíti.

Reggeli után jöjjön az ebéd. Alapnak tyúk (vagy halak), amin keresztül le tudja szívni az energiát a szűz, hiszen ő van vele szemben. A 9 pedig az oroszlán, a földi hatalom száma, hát ezek kellenek a 'szívatáshoz'. Szóval a leépítés a lélek szintjén kezdődik, így aztán jöhet a leves, hiszen a 'lé' hajtja az embert, hogy vágyait ezáltal megvalósítsa. Most is a Nap, a búza, az élet a szellemi színtér, ami kifli alakjával a Holdat idézi, megidézve a gondolkodás alapját, hogyan érzem jól magam. A testi szintnek a fokhagyma való, erősítendő altesti igényeinket. A hagyma amúgy a gyökércsakra növénye, az őserőt, ösztönerőt felébresztő, ezáltali gyógyító növény is lehetne, mértékkel használva.

Az egyre fogyó anyagi javak egyre nagyobb küzdelemre késztetnek, hogy aztán tovább csökkenjen, míg a Föld bírja. Ezek után már csak az a kérdés marad, hogy mindezek ellenére miért van mégis élet, energia, remény. Energiát a rendszer a tejútból tud nyerni, ami annyival több a Nap éltető sugaránál, amennyivel több vagyok a testemnél. A Tejútgalaxis magja, közepe felé a nyilas, (vagy ló) van, vagy ő tudja behozni az állatöv rendszerébe a tejút életenergiáját, vagy a vízöntő. A 9-essel, az oroszlánnal szemben a vízöntő van, aminek levegő jegy lévén nincs száma, viszont ráömlik a halak és bakra, két szomszédjára. Ezért a rendszer, ha a mai világban szappanbuborék illúzióját kelti is, áll, és él. Áramlik az energia, a vízöntőn keresztül a halakba, abból pedig a szűz is jól jár. A halak önmagában az utolsó téli jegy, a Nap energiája itt még kevés, ami meg a vízöntőből ráömlik, azt leszívják. A hármas szám képviselője, mag(/yar/unk) pedig köszöni él évezredek óta, akkor még inkább, ha lóvá teszik, köszönjük a Spirálgalaxisunk Mag(j)ának, és a többieknek.

.