A pipakupak gyerek

A Pipakupak gyerek
Volt egyszer ezen a széles világon egy ember meg egy asszony, gyerekük nem volt, csak úgy kettecskén éldegéltek ők a maguk szegénységében.
Volt ennek az embernek egy garasos, kupakos pipája. Egyszer hogy, hogy nem, a pipa leesik, összetörik. Az ember elkáromkodja magát, félrerúgja a cserepet, de az asszony titokban felveszi a pipakupakot, zsebre dugja, hátha még valamikor hasznát is veheti.
Egy reggel az ember kenyeret, szalonnát tesz a tarisznyájába, kimegy a rétre kaszálni. Kaszálgat ő úgy délig, az asszony meg ezalatt ebédet főzött otthon az urának. Ahogy ott tesz-vesz a kemence padkáján, egyszer csak felsóhajt:
- Én istenem, csak legalább egy akkora gyerekem volna, mint a pipakupak, aki az ételt kivinné!
Arra a pipakupak elkezd az asszony zsebében kiabálni:
- Édesanyám, édesanyám!
- Ki az? - kérdezi az asszony nagy ijedten.
- Én vagyok a Pipakupak gyerek! - Avval kiugrott a zsebéből, de csak akkurát olyan nagy volt, mint a pipakupak.
- No, ha kívánt édesanyám, hát itt vagyok. Majd elviszem én az ételt, csak kösse a hátamra a tarisznyát, az ételt meg adja a kezembe.
Az asszony úgy is tett, Pipakupak pedig elindult az étellel az apja után.
A szegény ember a nagy kaszálásban ugyan megehült, pedig a delet még el se harangozták a faluban, egyre csak azt nézegette, hogy jön-e már az asszony az étellel. Hogy senkit se látott, gondolta, van egy kis szalonnája, kenyere, megeszi ő azt ebédre.
Bement hát a kunyhóba. Ahogy belép, ott lát a földön egy fazék kolompérlevest meg egy tál túrós galuskát. Még azon mód szerint gőzölgött mind a kettő.
Szörnyen elcsodálkozik:
- Hát ezt ki hozta ide?
- Én hoztam, édesapám! - mondja Pipakupak a fazék mellől.
- Hát te ki vagy? - kérdi a szegény ember.
- Én a Pipakupak gyerek vagyok, aki a kigyelmed törött pipájából lett.
- No, ha az vagy, fiam, hát ülj ide mellém a földre, egyél te is.
- Nem vagyok én éhes, édesapám - mondja Pipakupak -, de hol a kaszája? Addig, amíg kigyelmed eszik, én majd kaszálok.
No jó, az öreg beleegyezett, Pipakupak meg elment kaszálni.
Kaszál... kaszál... füttyög a kasza a rétben nagyba, de a gyereket nem látja senki.
Arra megy egy úr a hintóján. Ahogy észreveszi, csak nézi, nézi, hogy mi az isten csudája lehet. Szól a kasza a rétbe, vágja a füvet: fütty... fütty! - de senki sincs mellette. Odaszól a kocsisának:
- Hé, kocsis, állj meg, hadd nézzem meg, van-e valaki abban a górékunyhóban!
A kocsis megáll, az úr bemegy a kunyhóba, hát ott eszik az öreg nagy vígan. Sodrotta befelé a túrós galuskát, már alig volt belőle itt-ott a tálban.
- Adjon isten, öreg.
- Adjon isten, uram!
- Hát mondja csak, öreg, kendé az a kasza, aki ott füttyög a réten magában?
- Az enyém, uram, de nincs az magában... A fiam kaszál vele.
- A fia? Nincs ott egy teremtett lélek se!
- Ej, dehogy nincs! Hé, fiam, Pipakupak, gyere csak ide!
Arra Pipakupak ott terem, az úr meg csak ámul-bámul arra a kis inci-finci gyerekre.
- Öreg, nem adná el nekem ezt a gyereket?
- Odaadom száz forintért.
No jó, megalkudtak, az úr kifizette az öregnek a száz forintot,
Pipakupak gyereket zsebre dugta, azzal hazahajtott.
Hornung Izabella (18), Gandhi Közalapítványi Gimnázium és Kollégium (Pécs)Ahogy hazaérnek, hát az udvaron ott etetik a sok disznót, az úr meg odaáll, nézi. Hát ahogy nézi őket az úr, Pipakupak hogy, hogy nem, kiesett a zsebéből, az egyik hízó meg egybe bekapta a kukoricával együtt, lenyelte.
Keresi az úr a gyereket, merre-hova tűnhetett el? Kondás, béres tűvé teszik az udvart, de hiába! Egyszer csak meghallják, hogy Pipakupak az egyik nagy disznóból kiabál kifele:
- Itt vagyok, gazdám, itt vagyok!
Mit volt mit tenni, az úr egyből leölette a disznót, kettéhasították, a belét kivették, de hogy ím, a sok kutya ott volt körülötte, az egyik hamm, bekapta Pipakupakot, s elszaladt. Pipakupak most már a kutyából kiabált kifele:
- Itt vagyok, gazdám, itt vagyok!
Arra aztán a sok kondás, béres, mindenes mind a kutya után eredt, hogy majd elfogják, de a kutya ment árkon-bokron keresztül, mint akit puskából kilőttek.
Ahogy fut az erdőn keresztül, megtámadják a farkasok, széttépik. Az egyik farkas a kutya belével együtt bekapta Pipakupakot is.
Pipakupak most már a farkasból kiáltozott kifele:
- Itt vagyok, emberek, itt vagyok!
A sok kondás, béres, juhász most már a farkas után vetette magát. Kergették három nap, három éjjel szakadatlanul, annyira, hogy már a farkas is megsokallta, s azt mondja mérgében a gyereknek:
- Eredj már ki énbelőlem, mert maholnap éhen döglök miattad!
- Jól van, farkas koma - mondja neki Pipakupak -, elmegyek, csak vigyél haza.
Beleegyezett a farkas, hogyne egyezett volna. Arra Pipakupak kiugrott belőle, ráült a hátára, s hazamentek.
Odahaza Pipakupak nagy hangon bekiált a kapun:
- Édesapám, farkast hoztam!
Az apja, ahogy ezt meghallotta, fejszét kapott, kiugrott a pitvarajtón, a farkast agyonütötte, megnyúzta, s a bőrit jó pénzen eladta.
Pipakupak, az apja s az anyja ma is élnek, ha meg nem haltak.
szerk. Kovács Ágnes
Icinke-picinke - Móra Ferenc Könyvkiadó
Budapest - 1972

"Volt egyszer ezen a széles világon egy ember meg asszony, gyerekük nem volt, csak úgy kettecskén..." Kettős jegyek az ikrek és a halak, ezért a kiindulásként e két jegy közül kell kiválasztanom, hogy vajon melyik. Azért lényeges, hogy a mese milyen állatövvel indítja az eseményt, mert utána már sorrendben megy végig az álla(po)tövön. Én az ikrek kezdést választom, mert ez a 'kettős' segíti egymást, egységben vannak, tehát a tejút tiszta, jó, szeretet energiáit kell feltételeznem a halak rivalizáló, egyik a másikat elnyomni vágyó 'kettősével' szemben.
"Volt az embernek egy pipája". Az ember háromféle teremtésre képes, itt fejben levésről, szellemi teremtésről beszélünk. Ez is beleillik az ikrek hatáskörébe, hiszen ebben a közegben nincs gyerek mivel ura a Merkúr (Hermész), a hírközlő, nemtelen (hermafrodita) és érzelemmentes. Ez az ember elgondolkodott a világ, s önmaga dolgairól, ám tudása széttöredezett (halak-szűz tengely korszakában ez törvényszerű). "Egyszer, hogy, hogy nem, a pipa leesik összetörik" Felismerte, hogy mit sem ér már a résztudása, ezért részekre esett szét, "elkáromkodja magát, félrerúgja." Egyébként az ikrek érintkezik a tejúttal, tehát fennáll a teremtés lehetősége, csak nem közvetlenül, elébb szét kell törni a keretet, a pipát, hogy az erő megnyilvánulhasson.
"Az asszony titokban felveszi a pipakupakot". Az asszony a lelki oldalt képviseli, és a szellemi tartalom azon részét, amely egész és fölfelé törekszik, hiszen a tetején van a pipakupak, amit magához vesz. Úgy látszik, van a szellemi tartalomnak olyan része, ami szívbe, lélekbe hatoló tud lenni. Ha alapul veszem, hogy minden én vagyok, akkor most abban a stádiumban vagyok, hogy rájövök arra, tudásom nem valódi tudás, csak tudálékosság. A szívem mélyén elzártan érzem, hogy minden 'igaz' bennem rejlik, csak (a szellemi részem által, fejben) nem tudatosítottam még, arra vár hogy a felszínre hozzam.
"Én istenem, legalább egy akkora gyerekem volna, mint a pipakupak, aki az ételt kivinné". A férfi a szellemi oldal létrehozója, a teremtett dolog élővé azonban, csak az asszony, a lélek, a vágy által lesz. Így el is jutottunk a következő állatövhöz, az ikrek után, a rákhoz. Ilyen egy tipikus rák-helyzet. Más mesében például ökröcskével szokták megjeleníteni, a lényeg: a tiszta tejút energiák beáramlása által az élet, a teremtés. A rák holdháza a gólya, így érthető, hogy meg is hozta a gyereket. Ez egyben a fényben leggazdagabb hónapja az évnek, ennek megfelelően bármire képes az ember, (vagy az ökröcske), amit csak kíván. Itt nem az a kérdés, hogy megérdemled e, mert itt 'ez jár, mert van'. A rák ura a Hold, így még 'világosabb', hogy ez az anyaság időszaka.
Dél van, meleg van, ebédidő. "Hát ezt ki hozta ide?" Hát te ki vagy? Én a pipakupak gyerek vagyok, aki a kegyelmed törött pipájából lett. A rák után soron következő jegy az oroszlán, ura a Nap, és ha a nő Hold szerepbe került az 'élővé tétel' által, úgy a férfi Nap szerepbe kerül a teremtés által. Az oroszlán közeget hangsúlyozza is a mese, hiszen ahol a Nap az úr, ott meleg van, ott veszi magához az ember a fény áldását, hozadékát, az ételt.
Megy a gyerek kaszálni, aratja a füvet, így aztán mi is eljutunk az arató szűzhöz. "Arra megy egy úr a hintóján". Ami a mérleg tipikus képjele, legyen az képi vagy szóbeli megjelenése. Hintó, szekér, bárka mind azt a kényes egyensúlyi helyzetet mutatja meg az őszi napéjegyenlőség időszakában, amelynek feladata az élet megóvása (Lásd Noé vagy Nő).
A mérleg, a mérlegelés és annak következményeként, az ítélet időszaka is, 'döntöttem', ítéletet mondtam a gyermekem felett. A mesében minden én lehetek, én vagyok az az úr is, aki megvette, és a szegény ember is, aki eladta magát az anyagi gyarapodás reményében. Én döntöttem, hogy a teremtményemet, legyen az tudás, alkotás, gyerek mire használom. Azt még hozzá kell tennem, hogy törvényszerű volt, hogy a gyerek elveszik a szegény ember és az úr számára, hiszen a racionális fejben levés eredménye a szellemi oldal által a racionalitás betetőződéseként ma röviden így fogalmazható: mennyit ér. "Odaadom száz forintért" . Ezzel a gondolkodásmóddal nem lehet teremteni élőt, csak pusztítani lehet, A számoknak is jelentősége van, a kerek számok a szűz számai, tehát számításba kell vennem a mai korszakot, a halak-szűz tengelyt. Eddig nem kellett törődnöm a mesében a precesszióval, hiszen a mese előre felé ment, az egyéni lét irányába, most előre 'figyelmeztetve vagyok'.
"Pipakupak gyereket zsebre dugta, azzal hazahajtott." Most aztán a mérleg után a skorpiónak kellene következnie, de elsőre egy disznó nyeli le a gyereket, a skorpió-bika tengely túloldala. Mondókáknál már említettem, hogy a tengely két oldala testiség- szellemiség viszonyban van egymással. Eddig a mese a folyamatokat szellemi síkon mutatta be. Ha átmegy a tengely túloldalára, akkor szellemi működésünk eredménye néz vissza ránk, jelen esetben disznó képében. És hát ilyen a bika, csak élvezi az anyag, a test örömeit, körülveszi magát vele, dagonyázik a sárban. Tehetős most emberünk, megteheti, csak elveszíti tiszta romlatlan önazonosságát.
Most aztán keresheti, talán érzi, ez így nem élet, kettéhasítja a disznót, kutatja az anyagot és nincs ott, megette egy kutya. No de a bika után az ikrek kellene hogy jöjjön. Ez úgy lehetséges, hogy megfordul a mese iránya, mintahogy a hintó is visszafordult. Ezért jól jött a precesszióra való figyelmeztetés és a hazahajtás, mert így most már értem, hogy a kiséves menetből, az egyéni életkeretek mezejéről átjutottunk a precessziós irányba, amely a társadalmi kérdéseket feszegeti. Tehát az egyéni ember lelki-, szellemi működése egyrészről ilyen típusú testiséget eredményez, másrészről ilyen típusú társadalmat hoz létre. Tessék, egyed, nézd, olvasd, azt, amit mások tesznek eléd, azt, amivel mások irányítanak téged, ez jár neked farkas koma.
No de ki ez a farkas koma, aki egyébként a kutya részegysége, tehát holdháza. Ismerjük őt már jól, hiszen a rókával együtt gyakran meg jelenik, jól akar járni mind a kettő, csak egyik ravasz, másik buta. Az egyik fondorlatos és nyer, a másik egyenes és átverik. Ezzel be is lett mutatva a mai embertípus, hiszen jót akarnak nekem, mindenki a javamat akarja, aztán el is veszi. "Eredj már ki énbelőlem, mert maholnap éhen döglöm miattad. Érdemes, kifizetődő mesékkel foglalkoznunk? Ott a gyerek, a hitel, tanulni kellene, hogy jobban fizető állást szerezzek. Mégis továbbfűzöm a mese fonalát.
Eddig megismertük az ikrek típusú páros lelki szellemi megnyilvánulását, majd megismertük ennek testi eredményét bika és kos képében. Ha én magam vagyok az élő minőség ebben a 'gonosz' világban, legyen szíves mondja meg a mese, hogy mit tehetek a buta gonosszal szemben, tehát azon tulajdonságaimmal, adottságaimmal, amelyek nem előrevívőek, amelyek nem az életet, hanem az élet elsorvasztását szolgálják. 'Felülök a hátára', hazavitetem magam vele. Vagyis én most itt az interneten, -ami a népbutító manipulációs média egyik eszközévé is válhatna- olyan előadásokat hallgatok, amelyek segítenek abban, hogy megértsem a népmeséket, majd mindezt megírom és közzé teszem. Te mit teszel? Egyáltalán felismerted, hogy fölötte vagy (a hátán)és ezáltal uralod (irányítod) saját magadban azt, hogy amit ez a világ tanított és ami a valóság, azt szétválaszd, hogy te csak annyit hasznosíts belőle amennyi benned a fényt erősíti? Csak egy darabig utaztok együtt, hiszen ha a zsebedben lévő papírdarabok kártyák adják meg a biztonságodat, mi lesz, ha kicsúszik alólad?
Eljön az a pont ahol megnyúzatik a farkas. Tessék, megint itt az ítélet, megint a tengely túloldala a mérleg. Eddig a testiség oldalán jártunk, megtapasztaltuk hová vezet egy ember embernek farkasa típusú társadalmi berendezkedés. Megtanultuk, hogyan lehet túlélni. Érezni a mesében, hogy felgyorsul az idő egyre nagyobb a hajsza, majd kimondatik, hogy ami engem eddig előre vitt, az a farkas, a buta gonosz képviselője. Tehát felismerve lett a szellemi oldal számára, tehát tudatosodott emberünk, tehát én, a megfelelő időben, a megfelelő eszközzel semlegesítem magamban az ártó, kártékony tendenciákat.
Tanulság, fel kell ismernem, hol az a pont, ahol már nem visz engem tovább előre, ha azt hasznosítom, ami nem előrevivő. Nálam ez a jövő, még nem tartok itt, de törekszem felé. "A bőrit jó pénzen eladta" Reményt keltő, hogy az, hogy én megpróbálok a fény felé törekedni minden tettemmel, kifizetődő, s jó-t kapok érte. Az utolsó mondat pedig egy klasszikus családmodell "pipakupak, az apja s az anyja ma is élnek, ha meg nem haltak." Íme a szentháromság, és hogy én is hármas felépítés szerint vizsgáljam a jegyeket meg kell említenem, hogy úgy, ahogy minden szellemiséghez (lásd mérleg) tartozik testiség (lásd kos), úgy a szellemiséghez lelkiség is tartozik, és ez a mérleg szellemiség esetében a rák lelkiség. A rákság alapja, az önfeláldozó szeretet. Az ember a szívével gondolkodjon és a fejével érezzen, talán ilyen a jövő boldog teremtménye.