Volt egy kicsi kakasom

Volt egy kicsi kakasom, elvitte a róka.

Jércém is a tavaszon, elvitte a róka.
Volt egy ludam, jó tojó, elvitte a róka.
Récém, tóban tocsogó, elvitte a róka.
Gácsérom és gúnárom, elvitte a róka.
Semmim sincsen, tirárom, vigye el a róka!

A halak-szűz tengely korszakában élünk, ahol a halak a szellemiség 'oldal'. Az oroszlánnal szemben ugyan a vízöntő van, ám a vízöntő önálló csillagképként nincs jelen, hanem ráömlik a két szomszédjára, a bakra és a halakra, ezt nevezzük vízöntő paradoxonnak. A rák, az oroszlán környékén a csillagképek nagyok, szemben vele, a bak, vízöntő, halak oldalon kicsik és összetorlódnak. Így lesz a precessziós értelmezésben a világ tojás alakú. Ezt a tradicionális asztrológia nem tartja számon, a népmesékben azonban kulcsfontosságú.

Az oroszlán a földi hatalom jelképe, a Föld állatainak királya. Az első holdháza a tigris, ott aztán van fény, van is miből uralkodni. A második holdházban már kevesebb van belőle, lecsengett a fénymaximum. Így a rókának az uralkodáshoz már ravaszságra is szüksége van. Ez az uralkodás sokszor azért -lássuk be- öncélú és az anyagi javak saját örömére, mások kárára való elvevését jelenti. "Volt egy kicsi kakasom, elvitte a róka". Ez a róka sokszor, bár szerethető figura -hiszen Vuk is az-, azért kárt okoz. Nem 'nyílt' ám az ő gonoszsága, hanem fondorlatos, ravasz, és talán azért szerethető, mert általában a farkast, a 'butaság' képviselőjét veri át. Bár most éppen engem: "Semmim nincsen tillárom, vigye el a róka". Mindketten pórul jártunk.

Gondoljunk csak bele a Vert visz veretlen mesébe, ahol a róka és a farkas nem mindig voltak olyan jó barátok. Ott halakat halmozott fel a rókalyukba, itt pedig kakast, madarakat, tehát ugyanazt, a halak állatöv keleti és nyugati szimbólumait. Ezt gyűjti be önmagába, a házába, az életterébe a róka. Sem az oroszlán, avagy róka önmagában, sem a halak szűz tengely nem érintkezik a Tejúttal, az élő minőséggel. Ezzel az attitűddel nagyszerűen át lehet 'gázolni' a másikon, egy darabig, le lehet nyúlni amije van, amíg van, legyen az baromfiudvarral rendelkező ember, vagy halakat szállító szekér, vagy egy nagyobb közösség, család, nemzet, stb. Itt nem teremtődik semmi, nem vívődik be a rendszerbe a Tejút energia, ami a körforgást fenntartaná. "Semmim sincsen tillárom, vigye el a róka". Így én is éhes maradok, és a rókának sincs vacsora. Sőt vízöntő paradoxon sincs. De miért is nem jelent meg a halakkal vagyis madarakkal együtt egy vízöntő szimbólum? Eme mondókabeli róka nem gondol a tegnapra (másiknak mibe kerültek a háziszárnyasok), nem gondol arra mi lesz, ha mindet megette. Így számára a vízöntő paradoxon tényleg nem létezik.

A róka és a holló mesében a róka a sajtot énekelte ki a holló szájából, ami a Tej(út)ból van. Az oroszlánnal szemben, vagyis a tengely túloldalán a vízöntő (vagyis a holló) van, amely csillagjegy viszont vissza tud csatolni a középpontba, a magba, és onnan korlátlanul tud Tejútenergiával töltekezni. A mese végén legalább a róka jól járt. Hiszen az oroszlán, avagy róka, a szellemiség oldal furfangosan úgy irányította az eseményeket, hogy megszerezze a tej(út energiák) anyagiasult, keretbe zárt formáját a sajtot, tengelyének vízöntő túloldalát. Azonban ez a sajttömb szilárd, körülhatárolt, egyszóval felveszi a bak szilárd vázát. A róka tehát tejútenergiákkal telítette magát, ami szemben az én baromfiudvarommal, korlátlanul áll rendelkezésre.

Azért érdekes ez a vízöntő csillagkép, mert a népmesék tanulsága szerint és e két példán keresztül is látható, hogy nincs jelen önmagában, hanem ráömlik a két szomszédos jegyre, a bakra és a halakra (vagyis madár/kakas)-ra. Vagy felismeri és hasznosítja a vízöntő által rendelkezésre álló tejút energiát és megy tovább az élet, vagy nem és holtvágányra fut "semmim sincsen tillárom, vigye el a róka".

Milyen érdekes, hogy ugyan a farkast rendre átveri a róka, a kutyával már nem mindig boldogul. A farkas a kutya egész hónapjának részegysége, tehát holdháza. A szállást kérő róka esetében a róka először a kakassal és a lúddal lakik jól, (mint ebben Vigye el a róka mondókában is), miközben átveri a szállásadó gazdaembert és feleségét, hogy ellopták a vacsoráját. A madarakat meg a malacot persze éjszaka titokban őmaga eszi meg. Íme, aki szellemi többletét, irányításra való képességét, átverésre, saját hasának megtömésére fordítja (halak túloldal). Szóval a róka halakkal vagyis madarakkal (avagy halak keleti váltótársával) töltekezett,..míg meg nem hal(t), de legalább megtanulta, aki másnak vermet ás maga esik bele, miközben széttépték a kutyák.

A rókának szállást adó utolsó gazda viszont ismerte a vízöntőhatást, tehát tudott valamit, sőt még a dekádjait is ismerte. A vízöntő levegős jegy, így az egészhónap háromszor tíz napos felosztásában a három dekád: önmaga a vízöntő, az ikrek és a mérleg. Tehát a középső dekádja a mérleg, vagyis az ítélet (szellemiség oldal), mely túloldala vagyis az ítélet (testi) megvalósítója a kos vagy kutya, és azért vannak ketten a kutyák, mert a másik dekádja a vízöntőnek az ikrek, így a kettő kutya egyformaságával ezt a dekádot is jelzi a mese. A gazda ember által azt is megtanulhatjuk, hogy a vízöntő egyszerre ömlik két ellentétes irányba a bakra és a halakra, így megkapjuk burokba, tehát bakba zárt disznót vagyis a bakot bika dekádjával együtt. A vízöntőhatás, ismerete nélkül buta jóhiszeműség, felismerésével az éberség, az átlátás sajátítható el. Vagy tudatlan és naiv maradok, kihasználnak, átvernek, károm származik belőle végül meghalak, vagy átlátom a dolgok lényegét és az hat rám.

És hát már láttunk sánta rókát is, amolyan santa, vagy szent rókát az Égig érő fa című mesében, Árgyélus királyfi történetében. Tehát van rá eset, hogy a földi királyság képviselője úgy vezet, hogy ellenszolgáltatás nélkül másokért teszi. Ebben a jelenetben Árgyélus királyfi keresi kedvesét, Tündérszép Ilonát, a róka pedig segít neki, viszi egy darabon kedvese felé. Ekkor a róka a három veszekedő ördögig viszi. Az ördögök a halak képviselők, amin veszekednek pedig, a varázs ruha, bak jelmezék, a megoldás kulcsa pedig természetesen a vízöntő, az a tudás, aminek segítségével szárnyalhatok, előre juthatok, teremthetek, és segítségével eljutok az egész(ség)hez. Itt a jó képviselője, tehát Árgyélus királyfi használta ki az ördögök butaságát, szerezte meg a varázs ruhát, amivel közelebb kerül a megoldáshoz.

Végül egy példával hadd hozzam közelebb a vízöntő paradoxont. Ha úgy érzem fáj a hasam, beveszek egy fájdalomcsillapítót, ez nem a vízöntő paradoxon. Amikor a jelenben élek igazából nincs idő, csak az adott pillanat. Ha megértem, hogy ez valamiért létrejött, valami okozta és lesz következménye, elgondolkodom, mi miért történik. Ha nem vesz be valamit a gyomrom (Hold uralta rák probléma), okozhatja egy múlt-beli esemény, amit nem tudtam megemészteni, földolgozni, például egy régi sérelem, mondjuk édesanyám nem ilyen életet szánt nekem. (hogy maradjunk a Hold uralta rák egy másik analógiájánál az elfogadás problémájánál.) ez a múlt iránya. Ha nem oldom meg, esetleg olyan gyermekem lesz, akit nehezen tudok elfogadni (rák Hold analógia), ez a jövő iránya. Ha nincs vízöntő paradoxon, nem ismerem fel, mi miért történik, nincs előrelépés, mindig és mindig ugyanaz ismétlődik. Ha van vízöntő paradoxon számomra, akkor felismerem, hogy az adott pillanat átélése és megértése két irányba hat egyidejűleg. Ha szeretettel és hálával gondolok édesanyámra, akkor a múlt is egy magasabb dimenzióba kerül, és már nem ugyanaz az esemény, mint amikor a sérelmekre emlékeztem. Ebben az esetben bárkit el tudok fogadni a jövőben is, és bármit meg tudok emészteni, ergo, egészséges vagyok.