Csigabiga gyere ki

ICsigabiga gyere ki ég a házad ideki, kapsz tejet vajat holnapra is marad.

Csigabiga told ki szarvadat szarvadat,

ha nem tolod összetöröm házadat, házadat, told ki.

Ezt az aranyos mondókát is feltétlenül 'értelmeznem' kell, ugyanis a gyerekeimnek még kis házi csigájuk is volt, amit mindennap etettek, meg kimostuk a befőttes üveget, néha még sétálhattak is egy keveset, nyugodjanak békében, mármint a csigák. Ők is sokat hallgathatták ezt az éneket a gyerekeimtől, így én se hagyhatom ki. Nem tudhatom, hogy bennük mit mozgatott meg, mit ébresztett fel ez a beavató versike, én mindenesetre próbálom átadni nekik, mi van az égen ideki, legalábbis a meséken keresztül. A csigabiga háza, -ha nem sült meg és nem ették meg a franciák, és amennyiben nem meztelen- a spirális örvénylést idézi meg: ami pedig lenn, az odafönn is. A spirális Galakszisunk őt karjának egyikén van a Naprendszerünk, ami Tejútként jelenik meg az égen, energiájából részesülünk mi is, a csiga is. Ez nem a Nap éltető sugara, ami a test, az anyag síkján adja a fejlődés lehetőségét a tapasztaláson keresztül, hanem az örök élet, az Atya, ha úgy tetszik, az ötödik elem, az élőfa, a különbség a majom utódja és az isten ember között, az élet alapfeltételének, a morálnak, a szerelemnek, az örök értéknek az áramoltatója. Ő az öreg ősz ember, vagy örök ős ember, kinek dobogó szíve a Galakszisunk közepének a pulzálása, karjaival átölel, megóv, és mindig itthagy egy darabot a szívéből (Máté Péter után szabadon). Tej(út)energiájából korlátlanul részesülünk, -már amennyiben igényt tartunk rá,- holnapra is marad, ha megteremtjük magunknak.

A fenyegetés ijesztő és komoly, vagy kibújok a csigaházamból és fölfelé tekintek, vagy bebújok, és ez a gondom, semmi más. Most vagy begubózok és megtör az élet, vagy szép az élet, mindenhol, körülményektől függetlenül. Szóval nincs más dolgom, mint ezt a mágikus dalt énekelni, máris mindent szeretek, jókedvem van, energiám van, köszönöm, csigabiga.

de írhatsz...