A rátóti csikótojás 

A rátóti csikótojás

A rátóti csősz egyszer a mezőn egy hamvas úritököt talált. - Tyű, fékom adta-teremtette, hát ez meg mi lehet? Fölvette, megtapogatta, megszagolta, de mégse tudta kitalálni, hogy mi lehet az. Bevitte hát a falugyűlésre, ahol éppen együtt volt a kupaktanács. Mikor a csősz a tököt letette, az éltes elöljáró urak is mind elszörnyülködtek. - Sok időt megértem, de ilyen istenteremtményt még nem láttam világéletemben - mondta a legidősebb.- No, én is sok mindenen keresztülmentem, de ilyet még én sem ettem életemben - így a másik öreg.- Hát hiszen, ami azt illeti, én se vagyok már mai gyerek, de a fene tudja, hogy mi a csoda lehet ez - így a harmadik. A bíró sem állhatta meg, hogy bele ne szóljon:- Hát, atyafiak, ez - miként a formája is mutatja - semmi, de semmi más nem lehet, csak tojás.- Persze hogy tojás! Mert mi a durrogó ménkű is lehetne, ha nem tojás? Ezt aztán a csősz is megerősítette azzal, hogy egészen meleg volt, amikor a tarisznyájába tette. A bíró nemhiába volt okos ember, mert még azt is tudni akarta, hogy a tojás micsoda tojás. Az öreg elöljárók gyíksárkányra meg lúdvércre gondoltak, de a bíró inkább a csőszre hallgatott, aki azt mondta, hogy akkoriban, amikor a tojást találta, épp egy idegen csikó csatangolt a határban. Erre aztán az elöljárók is rázendítették. - Úgy van! Ezt az idegen csikó tojta. Mert mi az isten csodája is tojhatott volna nekünk ekkorát?- No, ha eddig már szerencsésen eljutottunk - szólt a bíró -, még csak azt mondják meg, atyafiak, most aztán mitévők legyünk?- Kiköltetjük!- Ki ám, de mivel? A mi lovaink nem tojnak, tehát nem is költenek. Mindenki törte a fejét, végül megintcsak a bírónak támadt jó gondolata.- Tudják mit, atyafiak? Amihez nincsen elegendő esze a rátóti lónak, van a rátóti tanácsnak. Én amondó vagyok: hogy a drágalátos tojást költsük ki mi magunk. Nagy szó volt biz' ez, de azért bólintottak rá valamennyien. Jó példának okáért először a bíró ülte meg a tojást, aztán ülték a többiek is rendben, amint következett.Bizony még ma is ülne rajta valaki, ha a szomszéd falvakban rebesgetni nem kezdték volna, hogy a rátóti kupaktanácsra rázápult a csikótojás, romlani kezdett a sok okos hátsó alatt. Erre aztán az előljárók is zúgolódni kezdtek, hogy ők biz' nem ülik tovább senki lova tojását.A bíró nagyon elszomorodott, mert szentül meg volt győződve, hogy a kis csikó már mozog is a tojásban. Az elöljárók meg váltig állították, hogy a tojás már megbüdösödött alattuk. Végül megállapodtak abban, hogy a záptojást kiviszik a határra, s onnan egy dombról afelé a falu felé gurítják, amelyik a rátóti tanács kigúnyolásában a leginkább serénykedett.Most aztán minden rátóti kiállt a kapuba annak a csodájára, hogy csúffá lesz téve a rossz nyelvű szomszéd falu. Mikor az orrukat már valamennyien befogták, a bíró gurítani kezdte a csikótojást. A tojás gurult, gurult, s a domb alján belegurult egy galagonyabokorba. Ott rapityára törött, a bokorból pedig ugyanakkor kiugrott egy kicsi nyúl. Egész Rátót elkiáltotta magát: - No, a piciny csikó! Fut a piciny csikó! Utána, emberek!A nép futva a nyúl után eredt. A dombon csak a bíró maradt, és szomorúan mormogta magában: "Nem megmondtam, hogy a csikó már mozog! Hej, miért is nem ültünk rajta türelemmel még egy-két napig!"

Az egynapos király Szerkesztette Boldizsár Ildikó Palatinus Kiadó 2001

A cím összefoglalja a mese lényegi mondanivalóját. Végülis nem úritök lett a címe, így itt is, mind minden más mesébe, vegyük tudomásul, igazat ír, tehát egy csikótojásból indulunk ki. Az, hogy ez egy elrohadt tökké vált, egy probléma, és a kérdés az, hogy hol buktam el, hiszen itt is én vagyok a főhős. Ne is menjünk tovább, míg a címet nem értelmeztük. A csikó, vagyis a lovacska a kínai (vagy keleti) asztrológiában a nyilasnak felel meg. Ez a ló minőség él, jelen van, mint lehetőség, hogy esélyt kaphasson a megnyilvánulásra. A ló csillagképileg a Naprendszer azon része fölött van, mely a tejútban van és a spirál galaxisunk magja felé mutat, tehát a Nap és a mag között egy tengelyt alkotva helyezkedik el a nyilas csillagkép. Vele szemben az ikrek van, úgyszintén egy tengelyt alkotva az előzőekkel, de nem a gyökér, a mag felé mutat, hanem kifelé. Ha a tejút egy fa, akkor a ló vagy nyilas a gyökere, az ikrek a lombkoronája. Ez a hosszú bevezető azért kellett, hogy a tojásra is fény derüljön. A forrás, közép, ötödik elem, Jóisten, ki minek nevezi azt, amiben több az ember a Nap uralta anyagnál, én most a Spirál galaxisunk középpontjának, röviden tojásnak fogom szólítani. A nyilas irányából a tiszta közvetlen forrás erő azáltal testesül, hogy keresztülmegy a Naprendszeren, így a magerő keretet, esetünkben héjat kap. Ha én a nyilas lehozta energiával fel akarok töltekezni, tehát teremteni szeretnék, akkor a tengely túloldaláról kell megszereznem. Mintahogy hiába van a Nap pl. a nyilasban tehát nappal a Nap mögött a nyilas csillagkép, én éjszaka akkor is a túloldalt, az ikreket látom, tapasztalom. A népmeséknél ezt úgy szoktuk mondani, hogy a tengely egyik oldala a szellemi szint, a túloldala a testi szintje (vagyis adott szellemiség következménye). Így tehát nekem valójában szét kell törnöm a héjat, hogy a mag szellemiségét magamévá tegyem, azáltal váljak teremtővé. A kérdés az, hogy ez a tök ígéretes lehetőség miért töklött meg. Járjunk utána.

Jöjjön a mese magyarázkodós része, mert ilyeneket kellett hallgatnom életem nagy részén: a lényeget nem tudta, viszont jól értesült. Tehát most megtudtam, hogy a sütőtök ismeretlen, a főzőtök viszont ismert, a ló ismeretlen, viszont a tehén ismert. A csőszt se tudom mi fán terem, nosza, internet, utánanézek. A tök (mind a két féle) a 16. sz.-ban került hazánkba, Amerikából származik. És tényleg nem is lehet pár száz évesnél régebbi a mese, ha ennyire töketlenek, hogy még nem láttak lovat. A csősz határ vagy mezőőr, védte a határt illetve a termést tolvajoktól, vadállatoktól. Már csak a rátarti, vagy rátóti maradt kérdés, annak is utánanézek. Rátót Magyarország nyugati határánál van, a rátarti pedig önmagát túlértékelő személy. Ilyenekből sok van tőlünk nyugatra, na jó, tényleg nem ismerik a ló minőséget. Jöjjön a bíró, a következő szereplőnk. Ő a vízöntő megjelentője, amit majomnak vagy tömeg(ember)nek is meg szoktak jeleníteni, ha nem éppen a kúttal vagy vízáradattal ábrázolják. A kupaktanács pedig persze a (tömeg)ember), aki majomként utánozza az elöljárót.

Egyébként nem lótojásnak, hanem csikótojásnak nevezik, pedig eljuthattak volna odáig, hogy anyaállat hoz létre utódot, nem pedig a kiscsikó(a tyúktojás sem csirketojás). Na tessék, most már én is jól értesült lettem, da azért a lényegről nem tekintek el. CSiKó, tehát a mássalhangzók a kecskére, vagyis annak nyugati megfelelőjére a bakra hangolnak rá, ha már úgyis a keretnél tartunk. Hiszen a bak feladata a keret, az anyag alakítása, hogy aztán lesz e benne élet szépen szóló pintyőke, önmagát megsebző pelikánmadár, avagy bármiféle utód formájában, kérdéses. Nem a bakon múlik, ő olyat nem tud, mert nem érintkezik a tejúttal.

Idézek: "Jó példának először a bíró ülte meg a tojás. Éppúgy ahogy a kotlós a tojásokat". A baromfiak, a madarak általában a halak keleti megfelelője, aminek túloldalán a szűz van, aminek a nyuszi az egyik (a másik a macska) megfelelője. Íme a nyuszi: A tojás gurult...ott valami kőbe ütközött...A bokorból ugyanakkor kiugrott egy piciny nyúl." Így jutottunk el az élőfa ikrek nyilas tengelyéből a halak szűz (tök) halál tengelyéhez. Ismert, hogy a halak korszakban vagyunk, ismert, hogy a vízöntő korszakban vagyunk. Ugye, hogy a mese is tudja. A halak szellemiség végül csak megteremtette a túloldalát saját testi megnyilvánulását egy nyúl képében. No de mi is a halak szellemiség: "Végtére is megállapodtak abban, hogy a záptojást kiviszik a határba...épp a falu felé gurítják, amely a rátóti tanács lebecsmérlésében a leghangosabb volt." No comment. A bíró és kupaktanács képében megjelenő vízöntőt nem jól működtető szlogenje pedig: ilyen isten-teremtményét világéletemben nem láttam még." A világról való lényegi tudása pedig: "Miért is nem ültük türelemmel még egy-két nap azt az istenadta csikótojást? "

Hiányérzetem van, ez a mese már-már frusztrál, szinte sértve vagyok nőiségemben. Egy feleség vagy lány sem fordul elő, sőt még a tojást sem anya(ló) tojta. Tényleg érdemes nekem anyának lenni? Érdemes önérdek nélkül szeretni, a szívemre hallgatni, az észérvek helyett? Ugye lélektelen a mese, így már nem vicces, csak szomorú. Írhatnám, hogy íme, amikor nyúl viszi a vadászpuskát, íme amikor a perEUféria központnak kiáltja ki magát, vagy íme, a mai világ, amikor nincs időm ilyenekre, nem éri meg, nem kifizetődő. A tengely nyilas oldala a szellemi szint, testi megvalósulása a túloldal az ikrek. A lelki megfelelője a rák (lett volna). A rák megfelelője a gólya (lett volna), hozta volna, ha lett volna. Kimaradt a számításból. Nem éri meg. Ha ilyen a világ, hová vezet ez? Ilyen egy sakkparti. Esetleg beáldozok egy bábut, de csak azért, hogy később jól járjak. No, nem ezért van még világ és vetett ágy. Ugye te is tettél már olyat, mondtál már olyat, álltál ki már olyan esemény, ember mellett, ami miatt bíráltak, vagy ami emiatt lemondással járt számodra, mégis megtetted, mert a szíved-lelked úgy diktálta? Ilyen emberek vitték eddig is előre az emberiséget, és e magatartás menti át a jövőben is az embert hal(ál)ak korszakból a következőbe.