A loncsos medve

Egyszer volt, hol nem volt, még az Óperenciás-tengeren is túl, élt egyszer egy kisgyerek. Ez a kisgyerek kiment egyszer az erdőre, s felmászott egy nagy körtefára, s ott a bécsi bicskájával elkezdett körtét enni. Amint eszegelődik, hát jön egy lompos, lucskos, vagyis ahogy arrafelé mondták: egy loncsos medve. Nem tudom, hol járt, hol nem, de a hátán egy egy üres zsák volt. Amint a kisgyereket meglátta, odament a fa alá, s azt mondta neki:- Te kisgyerek! Adjál nekem egy kis körtét a bécsi bicskáddal.- Nem adok bizony én, mert lerántasz.- Dehogyis rántalak, dehogy! Nem én bizony, csak adjál!Az hát szakított egy szépet, nyújtotta le neki. A loncsos medve azonban megkapta a kisgyerek karját, lerántotta annál fogva, s beletette a zsákjába. A kisgyerek sírt-rítt, de az bizony nem használt semmit, mert a medve a hátátra kapta a zsákot, és elaludt ott helyben. Amint észrevette a kisgyerek, a bécsi bicskával kihasította a zsákot, teletömte tégladarabokkal meg szerbtövissel, maga pedig odébbállott.Mikor a loncsos medve fölébredt, hátára vette a zsákot, s vitte egyenest hazafelé. Egyszer csak szúrást érez az oldalán. Szisszent egyet-kettőt, aztán azt mondja:- Ne szurkálj, kisgyerek, mert majd meglásd, megtürücsköllek!Azzal megy, csak mendegél. Egyszer csak még jobban szúrják az oldalát. Azt mondja megint:- Ne szurkálj, kisgyerek, mert majd meglásd, megtürücsköllek!Nem ért semmit a fenyegetés, annál jobban szúrták az oldalát. Azt mondja harmadszor is:- Ne szurkálj, kisgyerek, mert bizony, megtürücsköllek!Most sem ért semmit a szó, csak szúrták az oldalát. Mikor aztán már elfogyott a tűröm-olaja, levetette a zsákot a válláról, úgy megdögönyözte, hogy jobban sem kellett. Aztán megint a hátára vette és vitte, vitte hazafelé. Mikor aztán hazaért, azt mondja az öreg ördöngös szülének:- Eredj, te szülém, hordd tele a nagy üstöt vízzel, gyújtsd alá, melegítsd fel jól!No, jól van. Az öreg ördöngös szüle telehordta a nagy üstöt vízzel, tüzelt erősen a katlan alá. Mikor felforrt a víz, a loncsos medve kioldja a zsák száját, megfogja a csúcsát, rázza, hát úgy hull belőle ki a diribdarab kő meg a szerbtövis, hogy szeme-szája elállt benne a medvének.- No, még így sohasem jártam! - mondja.Avval hátára véve az üres zsákot, elindult. Ment, ment hetedhét országon keresztül, meg sem állott, míg vissza nem ért abba az erdőbe. Hát a kisgyerek, már megint ott volt egy nagy körtefán, ette a körtét a kis bécsi bicskájával, amúgy istenigazában.Amint ezt a loncsos medve meglátta, tüstént odament a fa alá. Azt mondja a gyereknek:- Te kisgyerek. Adjál nekem egy kis körtét a bécsi bicskáddal.- Nem adok bizony én, mert lerántasz!- Dehogyis rántalak, nem rántalak biz én, csak adjál!A kisgyerek szakított hát és lehajította.- Ó, te kisgyerek - mondja neki a loncsos medve-, nem azt mondtam én, hogy hajíts, hanem hogy adjál egy kis körtét a bécsi bicskáddal.Addig kunyorált, könyörgött ott a fa alatt, hogy a kisgyerek szakajtott egy szép körtét. Nyújtotta lefelé a medvének. Az pedig megkapta a kisgyerek karját, lerántotta, s beledugta a zsákjába. Avval fölkapta a hátára, vitte, vitte hetedhét országon hazafelé.A loncsos medve útközben megint elálmosodott, de most már volt annyi esze, hogy nem tette le a zsákot, mert félt, hogy megint elszökik a gyerek. Megparancsolta most is az öreg ördöngös szülének, hogy a kemencét tüstént fűtse be irgalmatlanul, a kisgyereket meg süsse meg benne. Avval maga elment, megtisztálkodott, s minthogy nagyon el volt fáradva, lefeküdt egy kicsit delelni. Az ördöngös szüle jó sok fát hordott be, azzal úgy felfűtötte a kemencét, hogy majd összedőlt. Mikor már csak úgy szikrázott a kemence feneke, behozta a sütőlapátot, és azt mondta a gyereknek:- No, kis szolgám, ülj fel erre a sütőlapátra!A kisgyerek rákucorodott a lapátra, de valahányszor be akarta az ördöngös szüle a kemence száján dugni, mindannyiszor talpra állott.- Nem úgy, kis buta, hanem ülj le egészen!- Ó, kedves nénikém - mondja neki a gyerek -, nem tudom én, hogy kell rá felülni, mutasd meg te előbb!Az öreg ördöngös szüle nem kérette magát sokáig, ráült a lapátra. De a kisgyerek sem volt ám rest: amint ezt meglátta, hirtelenében megkapta a lapát nyelvét, s bevetette az ördöngös szülét a tüzes kemencébe, maga pedig nagy üggyel-bajjal felmászott a kémény tetejébe.Mikor a loncsos medve felébredt álmából, keresni kezdte a szülét. Tűvé-heggyé tette az egész udvart, de nem találta sehol. Egyszer csak felnéz a kéményre, hát látja, hogy a kisgyerek odefent gubbaszkodik a kémény legtetejében.- Hogy mentél te oda fel, te kisgyerek?- Hát alfelembe vasnyársat dugtam, és nagyot ugrottam.A loncsos medve gondolta, hogy ő is úgy tesz, de amint nyagyot ugrott, a vasnyárs keresztülszúrta, és meghalt. A kisgyerek pedig lejött a kéményből, és szaladt, szaladt, amíg csak haza nem ért.

Illyés Gyula Hetvenhét magyar népmese - Móra Ferenc könyvkiadó Budapest - 1974

Éppen szomorkás hangulatban voltam, úgyhogy egy vidám aranyos mesét kerestem, íme, rátaláltam. Elsőként beazonosítom a szereplőket. Főszereplőnk egy medve, aki a szűz állatöv második holdháza, mint ahogy az a zodiákus ábrán látható. Ez a medve egy üres zsákot visz. Minden hurok, bezárás hordóba, kőfalak közé, zsákba a bak közegére utal. A felállás tökéletes, hiszen a medve két dekádot ölel át, a bakot és a bikát. A bak most már meg is van zsák formájában, már csak akkor lenne elégedett, teljes, ha a bikát is magáénak tudhatná valamilyen módon. Akkor lenne igazán kerek a történet, ha a fán almák lennének, ám körték vannak rajta. A körte, mint gyümölcs Vénusz analóg, ennyiben rokon is az almával, hiszen a bika ura is a Vénusz, ám nevében, mint keret a bak bújik meg.

A fán ücsörgő gyereket is gondoljuk át, olyan jegyet kell keresnünk, aki rajta van a tejúton, hiszen az élőfa, folyó, árok ezt képviseli a mesében. Mivel medvénk bikára vágyik, hát legyen ő az. Annál is inkább, mivel van egy bécsi bicskája, létrehozva a bika skorpió tengelyt. Könnyen rokonítható egy éles szúrós szerszám a skorpió fullánkjával, vagy a kígyó méregfogához. Ha pedig bikánk a helyén van a tejúton, tehát önmaga legmagasabb fokán, akkor a tengely túloldala is minimum bécsi bicska, tehát a legjobb a fajtájából.

Ha már a tengelykapcsolatnál tartunk, akkor jöjjön az öreg ördöngös szüle, a szűz túloldala a halak képviselője. Ezt sem nehéz belátni több szempontból sem, hiszen a halak, a halál közeg egyben a szüle(tés) közege is, egyébként pedig az ördög is sokszor halak szimbólumként jelenik meg a mesékben. Mi más is lehetne, hiszen a tejút életerőt adó tengellyel derékszögben a halál halak-szűz tengely van, s így minden igyekezete arra irányul, hogy gátolja az élettengely áramlását. Az ör-dög nevében a dög-erő, halálerő van benne.

Szóval ez a medve csak útnak indult és persze elálmosodott. Így aztán megint a tengelyekhez jutottunk, hiszen utolérte a kis halál, az alvás, nem hiába a halak felé tartott. A kisgyerek is a bika szellemiség-skorpió testiség tengelyt alkalmazza és szúrós szerbtövissel megtölti a zsákot. Ezzel egyébként a mese szellemiség területéről mindketten átfordultak a testiségbe. Tehát adott egy racionális fejben levés, egy gondolkodásmód, aminek a következményét, a tengely túloldalán a testiségben tapasztaljuk meg. Az egyik a jó skorpióként szúrt, a másik, meg el(h)aludt

Nahát, milyen gyerek ez, másodszorra is ad a medvének, felháborító, a mai világban. Mit tanít ez a mese! Akkor is segítsek a másiknak, ha kéri, miközben ellenségként tekint rám. Hát ez az ikrek típusú hozzáállás. Először naivan, tudatlanul segített, másodszorra tudva, hogy ebből nehézségei támadnak. Ez az igazi segítés. Egyébként helye is van itt az ikrek lelkiségnek, mert a szűz szellemiséghez ikrek lelkiség társul, tehát a medvénk erre vágyik, amikor segítséget kér. menjünk tovább a mesében.

A tüzelős jelenet színtere a ház élettere, tehát a lelki síkon zajlanak a történések. Ha ördöngös öreg szülénk halak, akkor az annak megfelelő lelki minőség a vízöntő. Meg is jelent hiszen vizet öntött az üstbe. A bika testiség túloldalához a skorpió szellemiséghez kos lelkiség tartozik, tehát hősünk támadni fog. Az is törvényszerű, hogy elmegy aludni a medve, hiszen a tengely két oldala azért alapvetően nem szokott együtt lenni.. Egymást váltják a medvés jelenetek illetve a szüle jelenetei.

Önti az üstbe a forró vizet a szüle, ezzel el is jutottunk a vízöntőhöz. Másodszorra pedig a sütőlapátra kerül, a kemence majd szétrobban a forróságtól, ez a kos másik urára a mars kirobbanó energiájára utal. Az energiaszegény halak a két szomszédos jegytartományból próbál tejútenergiát bevinni a rendszerébe, az előtte lévő vízöntőből és az utána lévő kosból. A halak akarattal, egóból nem tud ehhez hozzájutni, ha hozzájutna, az életenergiát csak életellenes energiává fordítaná át.

A következő jelenet annyira szép és annyira tipikus szűz tulajdonság, hogy idéznem kell: - "Nem úgy, kis buta, hanem ülj le egészen!- Ó, kedves nénikém - mondja neki a gyerek -, nem tudom én, hogy kell rá felülni, mutasd meg te előbb! Az öreg ördöngös szüle nem kérette magát sokáig, ráült a lapátra." Kezdetben volt egy medve szellemiségünk, ami átment ördöngös szüle halak testiségbe, ebben a jelenetben pedig kedves nénikeként mutatja be a szűz attitűdöt. Tehát ilyen egy tudatlan szűz, azt hiszi mindenki ostoba, csak ő tudja a 'tutit', de majd ő megmutatja, hogyan kell csinálni. Közben a részletekbe belegabalyodva elveszíti a tudását a lényegről. Nem úgy a kisgyerek, aki lényegében azt tette a boszorkánnyal, amit a boszorkány akart ővele.

A kisgyerek ezt követően fölmászik a füstölő kéményre, úgy, hogy vasnyársat dugott a fenekébe. A mese nem viccelődik! Hiszen csak elmondta a skorpió testiség bika szellemiség tengelyt a medvének. Hiszen a szúrás maga is skorpió analógia, pláne ha még vasból, a Mars féméből is van, ami ugye a skorpió ura. A skorpió testiségének a területe pedig az fenékkel könnyen kapcsolatba hozható. Ám hősünk közben már az ikrek típusú kiállásával (segítem a másikat ha kéri, akkor is ha ellenem fordulhat) már nem a halál tengely részese, ugyanis él, hanem az ikrek szellemiségnek megfelelő oroszlán, vagy legalábbis furfangos róka lelkiséget teszi magáévá. Ám ami a skorpió-bika tengelyben működik a medve szerint, az a halak szűz tengelyben nem úgy van ahogy ő szeretné. Meghalt. Ő is. Na, ugye nem véletlenül ez a halál tengely.

A tüzelős jelenet színtere a ház élettere, tehát a lelki síkon zajlanak a történések. Ha ördöngös öreg szülénk halak, akkor az annak megfelelő lelki minőség a vízöntő. Meg is jelent hiszen vizet öntött az üstbe. A bika testiség túloldalához a skorpió szellemiséghez kos lelkiség tartozik, tehát hősünk támadni fog. A szűz (a medve) gondolkodásmódhoz, szellemiséghez ikrek lelkiség tartozik, ami a fiú viselkedésének az alapja. Illetve ez fordítva is igaz, tehát a szűz hozzáálláshoz, lelkiséghez ikrek szellemiség társul, melynek túloldala a nyilas. Fiú nyilasként ravasz lett, mint a róka, megvalósítva az oroszlán hozzáállást, a neki megfelelő lelkiséget.