A becsületes tolvaj Marci

A becsületes tolvaj Marci
Volt egyszer, hol nem volt, volt egyszer egy szegény asszony. Volt neki egy Marci nevű fia. Ez a Marci igen becsületes, egyenes fiú volt. De ráadásul olyan ügyes, okos, világravaló is volt, hogy elterjedt róla a hír az egész országban, hogy ő mindent, de mindent meg tud csinálni. Még a királyhoz is eljutott a híre. Ez a király pedig, igen irigy természetű volt: bántotta, hogy Marci híre elhomályosítja az övét. Magához hívatta a fiút, s azt mondta neki, azzal a gondolattal, hogy majd kifog rajta:
- Hallom, milyen híres vagy, te híres Marci! Hát ha te olyan mindentudó vagy, bizonyítsd is be, mert különben elemésztlek! Ha mindent tudsz, tudsz lopni is, mi?
- Felséges királyom - felelte a becsületes Marci -, lopni még soha életemben nem loptam. De azt nem is akarok.
Feleli neki erre diadalmasan a király:
- No, ha soha nem loptál, most vagy tudsz azt is, vagy véged! Szánt nekem a mezőn tizenkét béresem. Vagy ellopod tőlük a mezőről a tizenkét ekét a tizenkét pár ökörrel, vagy majd én tudok valamit: azt, hogy karóba húzatom a fejed. De ha megállod a próbát, tied minden kincsem, mert azt én is úgy loptam.
Megbúsulta magát Marci, de már nem volt mit tenni. Hazament, s elmondta az anyjának, hogyan járt a királlyal.
- Most csavard föl az eszedet, kedves fiam - mondta az anyja.
Gondolkozott erősen Marci. Aztán elmosolyodott. Megkérte az édesanyját, hogy szerezzen neki tizenkét tiszta fekete csirkét s egy fekete kotlót.
- Mire az neked, édes fiam? - kérdezte az anyja.
De csak megszerezte neki. Marci kiment a csirkékkel az erdőbe. Annak a szélén szántott a király tizenkét ekése. Ott Marci eleresztette a tyúkot a csirkékkel, s elkiáltotta magát:
- Né, a vadtyúk a csirkéivel! Fogjátok meg, szerencsét hoz!
A béresek azon nyomban otthagyták az ekét. Neki mind a csirkék után! A csirkék ijedtükben beszaladtak az erdőbe, a béresek a nyomukban. Addig Marci szépen fogta az ökröket, s elhajtotta az ekékkel együtt.
Hazaterelte Marci az ökröket az ekékkel, mert abban is meg voltak egyezve a királlyal, hogy amit elszerez tőle, az nyomban az övé. Csak az anyját küldte fel a királyhoz, hogy ne várja az ökreit haza.

Másnap hívatja megint a király Marcit. Nagyon mérgesen fogadta.
- Hallom, sikerült ellopnod az ökröket meg az ekéket.
- Sikerült - felelt Marci szerényen.
- Most az egyszer szerencséd volt. De most az éjjel-nappal őrzött csűrömből a gabonát kell ellopnod. Ha nem lopod el holnap reggelig, tudd meg, karóba kerül a fejed. De ha megállod a próbát, tied az országom, mert azt én is úgy loptam.
- Megpróbálom, felséges királyom.
Elkezd megint gondolkozni Marci, hogy tudná ő attól a sok őrtől ellopni a búzát a csűrből?
A király aznap még külön is behívta az őröket, megkínálta őket pálinkával, s jól a lelkükre kötötte, hogy nagyon vigyázzanak arra az átkozott Marcira, nehogy kifogjon rajtuk. Ha odamegy, csak essenek neki, s üssék, ahol érik.
Meghallotta ezt a parancsot Marci is, s rögtön kisütött valamit. Csinált egy szalmaembert, rátette a kalapját, s szépen-óvatosan éppen a csűr elé állította. Aztán tüsszentett egy nagyot. Sietnek, jönnek ki az őrök, látják a felöltöztetett szalmaembert. Látják Marci kalapját! Hajrá, neki! A sok pálinkától már szédültek is egy kicsit; a buzgalom még jobban föltüzelte őket. Megesküdtek volna, hogy Marci jött lopni a búzát! Csihipuhi, csak a fejét, a kalapját, hogy meg ne sántuljon! Úgy ellátták a baját, hogy pora-nyoma se maradt.
És mentek azon pityókosan, tódultak mind jelenteni a királynak, hogy nem lopja már el Marci a búzát a csűrből! Agyonverték!
A király nagyon boldog volt, leültette, s etette-itatta őket. Azalatt pedig Marci szépen mind ellopta a búzát.
S küldte az anyját a királyhoz az üzenettel: megállta a próbát.
A király kékült-zöldült mérgében. Futott a csűrbe, de bizony Marci nem hagyott egy szem búzát sem.

Megint hívatta Marcit. Most volt csak igazán dühös.
- No, elloptad a búzát, Marci?
- El, felséges királyom.
- Rendben van! De most követelem csak az igazit. Lopd el a száz kocsisom őrizte aranyszőrű lovamat. Ha nem, karóba kerül a fejed. De ha megállod a próbát, tied a koronám, mert én is úgy loptam.
Töpreng, gondolkozik Marci. De csak kifőzött megint valamit. Egy üveg pálinkát vett magához, felöltözött rongyos embernek. Este odament az istállóhoz, s bezörgetett az istálló ajtaján. A kocsisok nem akarták beengedni, mert a király lelkükre kötötte a vigyázást. De mikor látták, hogy csak egy rongyos ember zörget, méghozzá pálinkás butykossal, beengedték magukhoz. Leültették a jászol mellé, s Marci addig ügyeskedett, mígnem rávette őket, hogy igyanak a pálinkájából. Ittak, ihattak, be is rúghattak, még el is aludhattak bátran, mert úgy is bizonyosak voltak, hogy megőrzik a paripát. Mert egy közülük a ló kötelét, egy másik meg a ló farkát fogta, egy harmadik meg rajta ült. De annak, aki a ló farkát fogta, annak a kezébe Marci egy fő kendert adott. Azt pedig, aki a lóra volt ültetve, azt fogta szépen Marci, s ráültette a lovak jászlára. S amelyik a ló kötelét fogta, annak a kezében hagyta a kötelet, de a lovat eloldta róla, s szépen kivezette az istállóból, s hazavitte.
Másnap megy a király nagy biztonságosan az istállóba. Rettenetesen mérges lett.
Rákiáltott az emberekre:
- Hát úgy vigyáztok a lovamra, hogy Marci elvihette?
Azok még mindig italosak voltak. Azt mondja az egyik:
- Sze fogom a farkát!
A másik:
- Sze rajta ülök!
A harmadik:
- Sze fogom a kötelit!
A király jól összeszidta őket. Elhatározta, hogy most már ő fog vigyázni valamennyi holmijára, de Marcit elpusztítja, ha addig él is.

Töprengeni kezdett, hogyan is fogjon ki rajta. Hopp, megvan!
Hívatta rögtön Marcit, s megparancsolta neki, hogy ha másnap délben nem lopja el előle az ebédjét, karóba kerül a feje.
- De ha megállod a próbát, tied a királyi kardom, mert azt én is úgy loptam.
Erre Marci is gondolkozni kezdett.
Másnap délben a király az asztalnál ült, s várta az ebédjét. A szakácsné már ki is tálalta s tálcára tette, s készült bevinni. De hirtelen beszaladt, mert a konyhaablakon egy kéz nyúlt be.
Marci ugyanis előző este, mikor senki se látta, egy kezet csinált fából, befestette, s a végire egy kötelet akasztott. A kötelet a kút kerekére kötötte. A konyha ablaka alatt meg egy lyukat vágott, s azon betolta a kezet, éppen az asztalig. Ezt látta meg a szakácsné. Ezért szaladt be a királyhoz, hogy itt van Marci, bedugta a kezét!
Kifut a konyhába a király s a királyné, és elkezdik húzni a kezet. Húzzák, húzzák, míg a kötél el nem szakad, s mindnyájan hanyatt nem esnek. Mire föltápászkodtak és körülnéztek, Marci ellopta az ebédet.
Aztán anyjával együtt meg is ette.

A király azt sem tudta, mit csináljon mérgében. Most már igazán végez vele! Másnap megint hívatta Marcit, s megparancsolta neki, hogy reggelre lopja el a felesége aranygyűrűjét az ujjáról.
- Ha megállod a próbát, tied a lányom. Azt ugyan nem loptam, csak nálam különb emberhez akartam feleségül adni. Ezért is volt eddig mind a próba.
Marci estefelé odalopózkodott a király szobájához. Most aztán összeszedte igazán az eszét. Egyszerre csak hallja, hogy a király azt mondja a királynénak:
- Én most alvás előtt még kimegyek egy kicsit. Ha visszajövök, szívem, akkor majd add ide gyorsan a gyűrűt, mert énnálam jobb helyen lesz.
Kimegy a király, alaposan körülnéz, hogy nincs-e a közelben Marci. Addig egy ajtónyílással Marci benn termett a szobában. Elváltoztatott hangon azt mondja a királynénak:
- Szívem, add ide gyorsan azt a gyűrűt, mert az az átkozott Marci minden percben itt lehet.
A királyné átadta a gyűrűt a sötétben. Marci meghúzódott az ajtóban, s mikor a király kinyitotta az ajtót, s bejött, Marci szépen kisurrant.
Fekszik vissza az ágyba a király, s mondja a királynénak:
- Szívem, add ide a gyűrűt!
- Hogy adjam - mondja ingerülten a királyné-, mikor már odaadtam! Az előbb kérted el, én magam húztam az ujjadra!
A király olyan mérges lett, hogy majd széthasadt mérgében. De most már nem szólt. Akkor sem, amikor nem Marci édesanyja, hanem maga Marci ment fel a palotába a királykisasszonyért, a kardért, a koronáért, az országért. Megülték a lakodalmat, volt minden, mi kellett, mire csak tellett, vendégeknek tál lé - cigánynak is kávé.
Illyés Gyula
Hetvenhét magyar népmese - Móra Ferenc könyvkiadó
Budapest - 1974

Mint minden mese, ez is az én beavatásom. Én vagyok az a Marci, aki becsületessége által megszerzi a javadalmakat és király lesz. Ha nem 'tisztul ki' egy mese nekem szóló 'mondanivalója' (ami persze másoknak mást is, 'többet is' jelenthet.), akkor ezzel a kiindulóponttal jutok előre. Ebben a mesében 5 furfanggal 5 féle javadalmakat szerzek, és általa 5 ajándékkal leszek gazdagabb. Erről rögtön az öt elem rendszer jut eszembe. Az első két elem, a víz és a tűz, hozza létre a földet és a levegőt, amely azonban magát az életet nem, csak annak a keretét, a lehetőségét hordozza magában. Ha tábortűzre gondolok, és az első két elemre, leöntöm a tüzet vízzel, hamu és füst árad szét. Az élet azért 'ennél több', a manicheizmusról (ami a szkíta ősvallás oldalága) szóló 'Mani gyöngy énekek' című könyvben olvastam, hogy minden emberben van egy fénycsíra, amely arra vár hogy felszabaduljon , megnyilvánuljon. (Bizonyára néha sikerül, mert van élet.) Ezt igazából azért írtam le, hogy az ötödik elemről is szót ejtsek. Ez az élőfa, vagy tejút vagy szalmás út, vagy hadak útja, csillagösvény,, stb. Alább látható ez a besorolás rendszer, amit ez a mese jól szemléltet.
Elsőként az ökör tulajdonságot kell magamévá tenni, még ha butaságnak is tűnik, hogy 'hat rám' (Hatökör). Az ökör a rák első holdháza, víz elemű jel. Így aztán igazán nem a józan logika megtestesítője, hiszen alapmondata az önzetlen adás, a másikért való áldozatvállalás, a szeretet, s nem az számít elsődlegesen, hogy a másik miként reagál rá. Végül is az atomokat is a vonzás tartja össze, az embereket a gravitáció nevű vonzás tartja itt, embertársaimat is igyekszem szeretni. Nos, ott vannak a béresek, a mai korszak 'termékei'. Hiszen a halak korszakában élünk, amely a szellemi hozzáállást jelenti, vele szemben a túloldalon a halak szellemiség következménye: a szűz testiség. Ennek egyik megjelenési formája a béres, aki pénzért dolgozik. Ebben benne van a négy elem rendszere, a halálig tart, és csak az ötödik marad ki, az, ami az embert emberré teszi, amitől az élet örök. Nos, ezért lehet ellopni az ökröt. Ugyanis lehetne dolgozni szívvel, lélekkel, küldetéstudattal, stb. is, meg csupán béresként bérért.
Az ökrök mellett kinccsel gazdagodott a főhős, ami az erkölcsi többletet jelenti, és ami abból is adódott, hogy a becsületességével szerzett hírnevet. Na jó, de átverte a béreseket, hiszen 12 fekete csirke és egy fekete kotlóst odahajtott és azok utánuk szaladgáltak. Erről az jut eszembe, hogy most szaladgálnom, mosnom, takarítanom, rendet csinálnom 'kellene'. Ám ehelyett leírom, hogy Marci a tengely túloldalával, a halakkal szembesítette őket, szellemiségük megtestesülésével: a csirkékkel. A halak keleti vagy kínai váltópárja a kakas egyébként, de a csirkék, és egyéb házi szárnyasok is. Nekik az való. Nekem ezután a mosatlan ruhák.
Attól (is) szép ez a mese mert összerendezi a történéséket úgy, hogy minden a helyére kerül, rend, harmónia lesz úrrá mindenütt, úgy ahogy a csillagok között vagy az atomok mélyén. A mese átélésével a téridő-rendszert próbálom megérteni, hiszen a tér, az a kozmosz vagy világmindenség csillagképestül, ami körülvesz, a mozgás által a tér változása, pedig (jelen esetben a Nap látszólagos mozgása) az időt hozza létre. Ez nagyon jól hangzik, csak a Föld tengelye ferde, így amikor időben úgy vagyunk vele, évezredek óta, hogy a rákban vagyunk, valójában az ég közepén az ikrek csillagkép tündöklik. Szóval eme ikrek páros vagy népi nevén kettős csillagkép jelenti a 12 PÁR ökört. Aki pedig nem akar ökör lenni, hát fusson a csirkék után, annak is a sötét, fekete oldala 'való neki', ami tényleg szerencsét hoz, -ha szerencsének lehet nevezni- a keserű tapasztalat tanulságát. Rövidtávon viszont ezzel inkább lehet meggazdagodni, mint a becsületességgel. Percemberke, napi hírekkel, jó ez, tapasztalatnak, de nem visz előre. Persze bennem is van ebből, bekapcsolom a rádiót és szaladok is rendet rakni.
A szkíta öt-elem rendszer nem egészen ugyanaz mint a nyugati asztrológiai. Itt ugyanis a halak és a rák mellett, ami amúgy is víz elemű, a szüzet is annak veszi, s ezáltal is kapott kiemelt szerepet a halak-szűz tengely ebben a részben.
Kincsem, lelki gazdagságom tudatában 'szállok alá', hogy megtapasztaljam a következő elemet, a tüzet. Sötét őr oldalam is erre vágyik és tüzes víz, pálinka formájában magáévá is teszi. E hevülettől vezérelve fejét vesztve harcol a dühtől, míg tiszta oldalaménak csak a kalapja látja a kárát, a józan ítélőképessége nem. A búza a Nap, az élet, az anyagi világ létrehozója. Országom a testem, életem fenntartója a szalma vagy Tejút(erők), ha azt kinyilvánítom, élek. Egyébként a kalap a tűz elemű kos testiség túloldala, a mérleg szellemiség. Itt már mérlegelek, hogy a Jóistentől kapott energiám mire használom, rombolásra, "csak a fejét, hogy meg ne sántuljon", vagy a szalmaember létrehozására. A fej a kos területe a test mikrozodiákusában, a Nap ura pedig az oroszlán, ezzel meg is van a két tüzes elemünk a szkíta felosztás szerint.
A harmadik, a levegő eleme kellene, hogy következzen, de ebben a középső részben nem az jön, hiszen a ló, a nyilas, a rongyos ember, vagy rangos ember, vagy koldus pedig szintén a nyilas képviselője. Ezt a csillagképet sánta koldusnak is nevezik. Az élőfa elemet két jegy az ikrek és a nyilas alkotja, ugyanis ez a két jegy van benne teljesen a tejútban, azaz a szalmás-útban. Ez a tejút élet-tengely. Milyen érdekes, hogy kincseimmel, amihez a becsületességem által jutottam, tehát a szeretet, szerelem általi alkotás tudásával, létre tudom hozni a szalmaembert. Így már meg tudom teremteni a saját megnyilvánulási formámat, az országomat, rangos ember leszek. Ugyan sötét oldalam megnyilvánulásai egyszerűen csak (top)rongyosnak látnak, de legalább maguk közé fogadnak, mintahogy én is szót értek velük, elfogadom őket. Adok energiámból, pálinka formájában, hiszen sötét részem is vágyik az üvegbe zárt spirituszra, fényre, ha pedig őket fénnyel töltöm meg, megszűnnek jelen lenni, hiszen a sötétség a fény hiányát jelenti. Enyém az aranyszőrű ló, meg a korona. Király vagyok, a tejút energiák által töltekezve, koronával a fejemen. A ló szíve felett ülve adja a tudásom alapját, gyökerét, hisz ő általa haladok előre.
Ez a rendszer a rendelkezésre álló rendszerből az életet is 'kigazdálkodja', nem csak az anyagot. Mégha sok hívőnek nem is sikerül, s így lesz Jézus Krisztusból polihisztor, táltosból tudós, nekünk pedig marad az ikrek nyilas élőfa tengely. Nahát így, hogy a mese által aranyosan fénylek a sötétben, mivel a szőr a kisugárzás, a korona meg fényes, 'uralkodom magamon'. Így már jár nekem a kard is. Nem támadok (legalábbis igyekszem), de meg kell tudnom védeni magam.
Most már igazán a Földön vagyok, és javait is elfogyaszthatom egy ebéd formájában. Bár a kard, skorpió, viz elem, a tradicionális asztrológiában, de nem a népmeseiben. A közép eleme után a Föld elemű bak és a skorpió következik. A bak a népmesékben a megkötés, a hurok, a lenyúlás. A kút pedig mint vízöntő szimbólum, -nemhiába együtt, egymás felett jelennek meg az égbolton-, tudása pedig kulcs a túléléshez. Tehát az álkezet odakötötte a kúthoz. Sötét oldalam ezt nem a harmóniateremtés, tehát a világegyetem működésével egyező megnyilatkozásnak tekinti, hanem igazi Mars uralta harcos skorpióként meg akarja védeni mindazt, ami az övé.
Utolsó, levegős elemként megjelenik a Vénusz, s ha már a Mars szimbóluma, a kard is a kezünkben van, a teljesség hiányzó része kerülhet birtokomba. A gyűrű, a mérleg szimbóluma, amíg a feleség kezén volt, csak fele látszott belőle az ujján, ha pedig egész-ségben övé, kereknek látja, ker(ály) lehet, körülöleli a teljesség. A levegő elem közé tartozik a vízöntő is. Ha a gondolatvilágában a vízöntő szerepet kap, akkor mint király fog megtestesülni, hiszen a szellemiség-testiség tengely túloldala, testisége az oroszlán. Akkor ő joggal kéri el a gyűrűt, felesége pedig természetesen odaadja. Így jutottunk el végül az ősvallás felosztásban a levegőhöz tartozó bikához vagy keleti váltótársához a disznóhoz, vagy almához, lakodalomhoz. Ettünk belőle, így jártunk.
Íme a szkíta hagyomány szerinti 5 elem rendszer.