A hiú király.

Egyszer volt, hol nem volt, még az Óperenciás-tengeren is túl, volt egy szegény ember. Volt annak három fia. Egyszer a király kihirdette az egész országban, hogy annak adja a lányát, aki előtte olyat tud mondani, amit ő el nem hisz.

Meghallja ezt a szegény ember legöregebb fia, akit Péternek hívtak, kapja, fogja, elmegy a királyhoz. Megmondja egy szolgának, hogy ő beszélni akar a királlyal. A király mindjárt gondolta, hogy mit akar a legény, de nem szólt senkinek, csak azt parancsolta, hogy eresszék be tüstént azt a legényt.

Mert akkor már annyi királyfi meg isten tudja, micsoda nagy úr megfordult a király előtt, mint a csillag az égen, mint a fűszál a réten - s mind a királykisasszonyt akarta elvenni. De biz ott egy se tudott olyat mondani, amit a király el ne hitt volna. Bemegy hát Péter a királyhoz, köszön neki:

- Jó napot adjon isten, király uram!

- Adjon isten neked is, fiam! Mi járatban vagy?

- Én bizony házasodni akarok, uram király!

- Jól van, fiam, hát aztán mire vinnéd az asszonyt?

- Tudja az isten! Majd csak eltartanám valahogy. Van háza az apámnak, meg egy kis földje is.

- Elhiszem, fiam - mondja a király.

- Aztán meg van három darab marhánk is.

- Azt is elhiszem.

- Most nemrégiben a trágya annyira meggyűlt az udvarunkon, hogy már nem is fértünk tőle.

- Elhiszem.

- Egyszer azt mondja az apánk: "Fiaim! hordjátok ki ezt a trágyát arra a kis földre, majd talán használ neki valamit."

- Elhiszem.

- Mink aztán kihordtuk a trágyát, három hétig, két kocsin.

- Elhiszem.

- Hanem tévedésből a szomszéd földjére hordtuk ki mind egy szálig.

- Elhiszem.

- Mikor ez is megvolt, hazamentem, megmondtam az apámnak.

- Elhiszem.

- Akkor aztán én, az édesapám meg a két kisebb testvérem, úgy négyecskén kimentünk a földünkre.

- Elhiszem.

- Aztán megfogtuk a szomszédunk földjének a négy sarkát, mint az asztalterítőt szokás, és a trágyát róla a mi földünkre fordítottuk.

- Elhiszem.

- Azután a földünket teleszórtuk fűmaggal.

- Elhiszem.

- Aztán olyan sűrű erdő nőtt rajta, hogy ki látott olyat, ki nem.

- Elhiszem.

- Az apám aztán sajnálta kivágatni a gyönyörű fákat: hát vett egy falka disznót.

- Elhiszem.

- Aztán a fölséged öregapját megfogadta kanásznak!

- Hazudsz! Akasztófára...! - Hanem a királynak hirtelen eszébe jutott a fogadása. Mit tehetett, rögtön papot, jegyzőt hívatott, a szegény ember fiával összeadta a lányát. Csaptak akkora lakodalmat, hogy hét országra szólt a híre. Még az árva gyerekeknek is akkora kalácsot adtak a kezükbe, mint a karom; volt lé meg lé, hát még a sok hús nélkül való lé!

Gallér híján köpönyeg,

Hazudtam, mert volt kinek.

Illyés GyulaHetvenhét magyar népmese - Móra Ferenc könyvkiadóBudapest - 1974

Amikor elgondolkodtam ezen a mesén, odáig jutottam, hogy a 'hazudós mese' kategória, hiszen maga mondja: "hazudtam, mert volt kinek", tehát a vízöntő paradoxon szerepet kap.

Egyik este az jutott eszembe, hogy milyen furcsa, fordított ez a mese, amiért a férfi oldal, a király hiú. A szépség tipikus vénuszi analógia, a lányoknak fontos a szépség, szépítkezés, nemhiába a férfinak csak az ördögnél kell szebbnek lennie. Így értettem meg a mesét. Hiszen itt is megjelenik a kifordított világ, hiszen a Földet, mint egy asztalterítőt megfordítják.

E hosszú bevezető után következzen a mese. Rögtön az elején a címe. Hiú, tehát szép. Vénusz egyik ura a Bika, az érzéki örömök, köztük persze a szépség is, szakértője, az anyag élvezője. De tényleg csak ennyi a király, hisz bölcsessége nagyon mély, mert a mese jól végződik, létrejön a 'nász', az egység, a teremtés lehetősége. Hiú, mint a páva, mondhatnánk, és már így a hiúság új nézőpontja felé jutottunk, hiszen a páva szemből a vízöntőt, oldalról a halakat idézi meg. A címből még kétséges a mese kimenetele, mert vagy akasztófáravaló és akkor eljutottunk a halak halál tengelyére, vagy adott egy tanítást, ami által egységbe kerültem. Tehát engedtem hatni a vízöntő általi tejútenergiákat magamban.

Én is törekszem a belülről is fakadó szépségre. Ezt a gyerekeim prímán tanítják nekem, mert piszkálnak, provokálnak, próbálják a türelmemet, és ugye, mikor elborul az agyam, akkor nem vagyok szép. Hát ez a mese is a türelemjáték szépsége. Egyébként, hogy a társadalmi vetület ne maradjon, ugrassz a téged ért sérelmekre? Zavar, hogy a médiában naponta emberségedben sértenek meg, amikor csak a negatív eseményekről adnak tájékoztatás? Felháborodtál azokon? Akkor akasztófára való vagy. Az egyén türelemjátéka után, íme, a társadalom türelemjátéka. Hiszen, ha háborgok, Isten jószándékát kérdőjelezem meg, azt, hogy minden, ami történt vagy történik, értem van és az emberiség, illetve az én fejlődését/fejlődésemet szolgálja, ha keservesnek tűnik is. Elhiszem.

Elhiszem, hogy amit mondassz igaz, a te nézőpontodból. Nem lehet célom a meggyőzés, mert az élet nevű iskolában sem nem a szajkó(zó), sem nem a megmondom a tutit lép felsőbb osztályba. "Legyen neked a hited szerint." Mint tudjuk, a mese mindig igazat szól, akkor is, ha éppen azt mondja "Gallér híjján köpönyeg, hazudtam, mert volt kinek." Talán tényleg hazugságnak tűnik mindez annak, aki köpönyegforgató. hiszen az is csak a másikét tudja visszhangozni érdeke szerint.

Mielőtt rátérnénk miket is hordott össze Péter a királynak. Feltűnik egy furcsaság. A három testvér közül nem a legfiatalabb jár sikerrel, hanem a legöregebb. Egy szabványos legkisebb királyfi mesénél egy példával úgy tudom érzékeltetni, hogy mindig a legfrissebb, legújabb döntéseim a leg fény-telibbek (persze csak ideális esetben), mert már rendelkezem az előző döntéseim tapasztalatával, melyek felfelé,a megvilágosodás felé vezetnek. Na, itt nem ez a helyzet. Amikor a legidősebb a nyerő, egy elsötétedő időszakban ő, mint legöregebb van közelebb a gyökerekhez, az eredeti fényhez, amit őriz. Figyeljük meg, hogy az öreg szó még egyszer előfordul a mesében, és kulcs fontosságú, hiszen ezért borul a bili "a felséged öregapját megfogadta kanásznak". Talán az öreg, az örök apa, az ős, a gyökerek, az atya, talán a szent, az igaz tudás, stb.

Így hát a kanászhoz is eljutottunk. A kanász vagy más néven disznó pásztor vagy kondás, a bika képviselője (keleti váltópárja a disznó) a legalja munka volt régen, ennek volt a legkevesebb becsülete. Ez érthető is, mert az anyagba süllyedést, és ezzel az elsötétedés netovábbját képviseli a disznópásztor. Innen, a legmélyebbről lehet egyébként a legmagasabbra jutni, mint a Kiskondás mesében is látható. Első lépés ott az önmegtartóztatás volt, tehát éhezett, és mégsem ette meg, amit megehetett volna. Hát a hiú király is ezt gyakorolja, nem dől be a provokációnak, egy darabig.

Hiszen min húzta fel magát a király? Azon, hogy ami számára szent, a múltja, az ősei, a gyökere, sárba tiporták. Lépjünk túl hazugságokon való felháborodáson. A hazugság felismerésétől még hosszú az út az igazság megtalálásáig, és a háborgás csak nehezíti, hiszen a megértése a lényeg, arra érdemes drága időnket és energiánkat fordítani. "Ezek azok, a kik asszonyokkal nem fertőztették meg magokat, mert szüzek." (Jelenések könyve) Magyarán, a férfi szellemi összetevő, a nő lelki összetevő. Az érzelmi kilengésektől való távolmaradás, a szellemi tudáshoz vezető első lépcső.

Péter csupa igazmondással kezdi a beszédjét. Feleséget keres, van ház, föld, három marha. A tehén, mint kérődző a rák szimbóluma, ura a Hold az anyaság, holdháza pedig a gólya a gyerek hírnöke. Minden adott a boldogsághoz.

A mesének azt érzem, olyan nagy a mondanivalója, hogy én kevés vagyok hozzá, csak a felszínt kapargatom, de azért folytatom. A tr(á)gy(a), másssalhangzói alapján tárgy, talán pont az anyagba süllyedést jelenti, és hát a rák tengely túloldala a bak, a legfénytelibb hónap túloldala a legnagyobb sötétség. A rák szellemiség, az önzetlen szeretet hónapja hozza létre az élet keretét, az anyagot. Így hát a földre került, hisz oda való. A keret megtöltődött az élet lehetőségével, a trágyával, tápanyaggal. Három hétig két kocsin. Íme, a visszaigazolás. Hét a bika, az anyag száma, a három a Jupiter uralta nyilas száma, az életenergiák tejút általi lehozója, nemhiába volt Zeusz, avagy más néven Jupiter a Főisten. Kocsi a vízöntőt szokta jelenteni, (nem úgy a szekér, de ez most mindegy), mely két irányba ráfolyik a szomszédos jegyekre, ez a vízöntő paradoxon, és ez meg is jelenik a mesében, de erről később. Hanemhogy tévedésből a szomszéd földjére került, hogy ki az a szomszéd nem tudjuk, nem értettem meg, viszont az biztos, hogy rossz helyen volt, fű se nő rajta, nem teremtődött belőle élet, egy zsákutca volt. (Egyébként a bibliában is két teremtéstörténet van, és Káin Ábel sztorija annyira gáz, hogy én annak a teremtésnek a következménye nem szeretnék lenni, (lehet az ördögök azok?), jó nekem inkább a tudás almája kígyóval). Az élet újabb lehetőséget, teret kap a megtestesüléshez, a trágya segítségével fű vagy fénymagok születnek, belőle az Isten felé törekvő erő, erdő, mely újabb magokat, bocsánat, makkokat terem. És végre megjelenik, maga az ember, uralja disznó képében az anyagot (vagy saját disznó tulajdonságait), a szabályozza a(z őbelé jutó) (fény)mag mennyiségét, hogy emeljen, de ne vakítson. Így azért már hihető, és ezt királyunk is végül beismerte.

Más oldalról megközelítve, társadalmi kérdéseket feszegetve, ez egy komoly probléma. A talajok humuszban egyre vékonyabbak, a helyette kiszórt műtrágya csak hiánybetegséget okoz és szennyez. Talán kifordul önmagából a világ, talán a halak szűz korszak egyszer megmérettetik, és a mai idők anyagba merülése segít minket végül ahhoz, hogy megtanuljuk jóra használni az anyagot, Földet, magunkat.

Hát akkor folytassuk a mesét vízöntő paradoxonnal. Szóval 3 tér és egy idő dimenziós világunkban, van ez a csillagkép, mely a térben önállóan nem kap szerepet, így időben sem, hisz nincs olyan pillanata az időnek, mikor azt mondhatnánk, hogy csak ő ragyog felettünk. Az idő 1 hulláma térdimenzióra váltódik, és a vízöntő kétszer két SÍKhullámként áramlik a szomszédos jegyekre, a bakra és a vízöntőre. Így jutottunk el az asztalterítőhöz. Négy sarkát megfogva ugye a közepe besüllyedt, így egy kicsit összehajtogatódott. Így eljutottunk a vízöntőnél részletezett csukott könyvhöz, vagy e mesénél a négy sarkánál fogva felemelt és átfordított földhöz

Sorrendben, ahogy a mesében előfordul (ábra alább): csukott könyv gerince: Trágya a skorpió, hiszen testtájéka is a nyílások, és a bika szellemiség tengely túloldala, tehát a szellemiség szintjén az anyag(iak)ra törekvés skorpió testiségben az anyag örömeinek (tárgy, trágya) halmozása jelenik meg. Így eljutottunk a bak dekádhoz is, magához az anyaghoz. A kihordás két kocsin a vízöntő dekádot idézi meg. Így szemlélteti a mese a bak, halak, vízöntő dekádjainak együttesét.

Következőként a könyv félúton: a tévedés, az oda vissza szaladgálás, a sok párbeszéd (az apjával) az ikreket hozza be, és persze a fűmag és az erdő, mint élőfa minőség, a tejúterők ikreken, rákon és bikán keresztüli beáramlását jelenti, hisz mind a három érinti a tejutat. Így lesz a szarból, visszájára fordítva, a bak túloldalán a rákban fű vagy fénymag.

És végül a könyv gerince következik. Ha nem látom a fától az erdőt, egész helyett csak a részeket, az már szűz, túloldala a következmény, az pedig halak, halál, a halálos ítélet, akasztófára való. Az ítélet mérleg analógia, ezzel pedig bekerült a képbe a vízöntő, hisz annak a dekádja, és ha ezt megértettük, magunkévá tettük, jöhet a nász és a mézes hetek.

"Add nékem a könyvecskét. És monda nékem: Vedd el és edd meg és megkeseríti a te gyomrodat, de a te szádban édes, mint a méz. Elvevém azért a könyvecskét az angyal kezéből, és megevém azt: és az én számban édes vala, mint a méz, és mikor megettem azt, megkeseredék az én gyomrom." (Jelenések könyve) Mindenesetre nehezen emészthető.

Minden jegy 3*10 napra osztható, amelyben első jegy önmaga, a második rákövetkező ugyanolyan elemű jegy, a harmadik az arra rákövetkező ugyanolyan elemű jegy. Tehát a vízöntő levegő elemű jegy, így első dekádja önmaga, a rákövetkező az ikrek, a második dekád, harmadik levegős jegy a mérleg. Amikor azonban kétfelé árad a vízöntő hullám, akkor a dekádok is megkettőződnek, ezért a nyitott könyv két széle a vízöntő lesz, a két lap közepén az ikrek, a gerincénél két oldalon pedig a mérleg. Sorrendben: nyitott könyv egyik oldalán a víz elemű halak dekádjai:skorpió, rák, halak, nyitott könyv másik oldalán föld elemű bak dekádjai: bak bika szűz, és mindkét lap túloldalán, tehát kettőször és kétfelé a vízöntő dekádjai: vízöntő, ikrek mérleg. A könyv becsukódik, a lapok összeérnek, így a csukott könyv gerincénél a bak-vízöntő-skorpió dekádok együtttese, csukott könyvben félúton a bika-ikrek-rák dekádok, gerincénél pedig szűz-mérleg-halak lett.