A huszár és a szolgáló

Egy papné, valamikor régen, a tányért, tálat, tejesfazekat belerakta egy kosárba, s elküldte a szolgálót, hogy mossa meg a patakon. A szolgáló mosogatás közben meglátta, hogy egy rák épp akkor mászik ki a vízből. Még soha rákot nem látott, hát rábámészkodik, s egy kicsit fél is tőle. Azonban ott megy egy huszárkatona lóháton.

Kérdi tőle a szolgáló:

- Ugyan bizony, vitéz uram, mi az istencsodája az ottan?

- Az bizony, húgom: rák - feleli a katona.

A szolgáló erre megbátorodik, közelebb lép a rákhoz, nézni kezdi, s azt mondja:

- Az bizony mász.

- Az bizony rák - mondja ismét a katona.

- Az bizony mász - mondja nagy nyersen a szolgáló.

- Az bizony rák - feleli harmadszor is a katona.

- Ugyan bizony, vitéz uram, miféle lélekkel mondhatja azt, mikor én jól látom, hogy mász - mondja a szolgáló.

- De hát már húgomasszony is miféle lélekkel mondhatja azt, mikor én jól látom, hogy rák? - kérdi a katona.

- No, én nem vagyok sem vak, sem bolond, én jól látom, hogy mász - mondja a szolgáló.

- No, én nem vagyok sem vak, sem bolond, én jól látom, hogy rák - mondja a katona.

A szolgáló megharagszik, s amennyi edény nála volt, mind a földhöz veri, hogy mind diribdarabra törik, s azt mondja nagy méreggel:

- Az isten engem éppen úgy pusztítson el, ha nem mász.

A katona leugrik a lováról, kirántja a kardját, elvágja a lova nyakát, s azt mondja reá:

- Az isten engedje meg, hogy a hóhér éppen így vágja el a nyakamat, ha nem rák.

A katona elmegy gyalog, a szolgáló is hazamegy az edény nélkül. Kérdi tőle a papné:

- Hát hol vannak az edények?

A szolgáló elbeszéli, hogy mi történt közte és a katona között a másszal s a rákkal.

- Hát te csak azért törtél olyan kárt nekem? - mondja a papné.

- Ó, asszonyom! Hisz én nem is hagyhattam annyiban, mikor én jól láttam, hogy mász, mégis az a gaz katona mind csak azt hajtotta, hogy rák!

A papné éppen kemencét hevített, mert sütni akart, erre még inkább megharagszik, kapja a százforintos új bundáját, belöki a kemencébe s azt mondja:

- A tűz lángja éppen így égessen el engemet, ha mind a ketten bolondok nem voltatok!

- Hát itt miféle égett bőrbűz van? - kérdi kívülről bejőve a pap, s mikor megtudja, mi történt a rák és a mász miatt, kapja a palástját mérgében összevagdalja azt egy fejszével a küszöbön, s azt mondja:

- A hóhér éppen így vágjon össze engemet, ha mind a hárman bolondok nem voltatok!

Odaérkezik a mester. A bornya betévedt a pap udvarára, az után jött, hogy hazahajtsa. Az is megtudja, hogy miféle dolog történt, s miért. Kap egy botot, s úgy vágja főbe a maga bornyát az ajtó előtt, hogy az mindjárt felfordul s megdöglik. És azt mondja a mester:

- Az isten engedje meg, hogy a tüzes mennykő éppen így üssön agyon engemet, ha mind a négyen bolondok nem voltatok!

Érkezik az eklézsia kurátora is, kérdezi, hogy mi történt ott, s amikor elbeszélik neki, megharagszik, felkapja az eklézsia ládáját, s úgy vágja a földhöz, hogy a láda darabokra szakad, a drága abroszok, kendők széjjelomolnak a ház földjén, s azt mondja:

- Az isten éppen így pusztítson el engemet, ebben az órában, ha mind az öten bolondok nem voltatok!

Betoppan azalatt az egyházfi is, látja az abroszokat és a kendőket a földön, összecsapja a kezeit, s kérdi, hogy ugyan bizony milyen dolog történt, s miért is történt, s mikor megtudja, felkapja a földről az abroszokat, kendőket, diribdarabokra hasogatja mind egyig, s azt mondja:

- Az ördög éppen így szaggasson el engemet, ha mind a hatan bolondok nem voltatok!

A hír elterjedt a történt dolgokról továbbig. Arra összegyűl az eklézsia, felgyújtják a papi házat, s azt mondják:

- A tűz lángja így égessen meg minket, mind amennyien vagyunk, ha mind a heten bolondok nem voltatok!

Illyés Gyula Hetvenhét magyar népmese Móra Ferenc könyvkiadó Budapest - 1974

Ezt a mesét minden magát 'nagyra tartó', jól informált, 'túlontúl' tanult ember okulására szánom. De mivel tudom a mese rólam szól nekem szól, ezért a példát magamban keresem. A mese 'fő fonala' annyira tipikus, és engem annyira bosszant, hogy a mese által kibeszélhetem magamból, hogy az okoskodó, öntelt emberek azáltal, hogy még azt sem tudják mennyi mindent nem tudnak még, -köztük persze én is -, pont a lényegi, a valós tudást veszítik el/veszítem el.

Esténként hébe-hóba bekapcsoljuk a TV-t, hogy tisztában legyünk vele mi történik tágabb és szűkebb hazánkban. A horror hírek után kicsit 'kicsavarva' érzem magam, és csak szörnyülködni tudok, hogy milyen gonosszá vált a világ, 'rák', akarom mondani kár. Ilyenkor divat felháborodni és verbálisan legyilkolni minden egyes gonosztevőt, és ez az, amiért ezt a mesét kiválasztottam. De tényleg ez a valóság? A hírek világa? Tudomásul veszem, hogy ezek tényleg megtörténtek, de tényleg így működik a világ?

Kezdjük a címmel: A huszár és a szolgáló. Mindkét főszereplő a Merkúr jellegét viseli magán, mindennapi munkájukat végzik, beszélgetnek, és ez a kapcsolatokat kereső, csevegő Merkúr egyik ismérve. A huszár inkább az ikrek, hiszen a nyilas képviselőjén, a lovon, tengelyének túloldalán ül. A szolgálóról pedig azt tudjuk, hogy leány, így egyelőre maradjon ő a szűz képviselője. Így megkaptuk a Merkúr bolygó két otthonát, az ikreket és a szüzet.

A helyszín pedig a patak, illetve a templom. Tudjuk már, hogy az ikrekkel szemben lévő ló rá tud közvetlenül kapcsolódni a tejút teremtő energiáira, hiszen a csillagképileg benne van a tejútban, így az övé a szakrális uralom. A szűz pedig a vele szemben lévő halak csillagkép feletti vízöntőből tud az éltető patak(zó) tejút energiához hozzájutni. Jelen esetben a férfi oldalt képviselő huszár és pap a szellemiség képviselője, a Papné és a szolgáló pedig a női, a lelki oldalt képviseli. A különbség pedig azért nyilvánvaló, az egyik az ész, a racionalitás, a fej, a másik az érzések, a szív, a víz, a Hold a lélek. Ezek egysége, egyensúlya hozza létre az egészséges testem, és ha beteg vagyok valamit valahol 'elrontottam'. Ebben a mesében nem a teremtés, hanem a rombolás tanúi lehetünk, nem is vittek haza a patakvízből, nem is tudták magukhoz venni az éltető tejút energiát, hiszen elzárták magukat a forrástól, azáltal, hogy tönkretették a 'hordozó' közeget, az edényeket és a lovat.

A 'kelepce', amin a gyermekeim is el szoktak rágódni a következő: rák vagy mász. Szerintük rák, szerinted? Annak a gazembernek a híradóban túlzó vagy túl enyhe ítéletet hoztak, és egyáltalán hogy volt képes ilyesmire?..és folytathatnám.

A helyzet a következő: a szellemi oldal a tényeket, állapotokat látja, mint a tv, állóképek sokaságát, az álla(po)tövet. A lelkiség a lélek rendüléseire, a szívhez szóló érzelmekre reagál, a tények mögötti folyamatokat, mozgatórugókat próbálja megérteni, a hét bolygó rendszer mozgását. Az előbbi állapotszerűségében, utóbbi dinamikájában láttatja a dolgokat. Most akkor melyik nézőpontnak van igaza? Az előbbinek vagy az utóbbinak? Válaszoltál? Beleestél a kelepcébe. Ma ilyen a világ, álkérdésekkel foglalja le az agyunkat, és miközben a kész tények között próbálunk eligazodni, most vagy ez az elmélet vagy a másik állítás igaz, aközben elvész a lényeg. Lehet ez a nézőpont is és a másik is helyénvaló, lehet mindkettő hamis, és azért tárták fel az álproblémát Nekünk, hogy amíg azon hezitálunk, hogy 'vagy ez vagy az', addig legalább nem vesszük észre, hogy egyszerűen hazudnak nekünk. A Hold képviselője a rákban a rák urát, a Hold mozgását látta, mert ő a lelki oldal, és így a hétbolygó rendszer lényegét foglalta össze. Az már más kérdés, hogy az szeretet képviselőjét összekeverte a má(s)zzal, a tartalom nélküli külsővel.

Hát haladjunk tovább a mese vonalán, "a szolgáló megharagszik, s amennyi edény nála volt, mind a földhöz veri, hogy mind diribdarabokra törik". Ez a fazék már nem fog hazajutni, hogy a nyilas tej (út)jel (tartalommal) megtöltse. Ez a szétaprózódás tipikusan a szűz hatás, a mai halak-szűz tengely, a (fazék)halál-tengely tendenciája. Itt már kapunk egy figyelmeztetést, hogy tartalom nélkül a keretrendszer is összeomlik. A szellemiség, a fej pedig nyaktól lefelé lemetszi magáról a lelkét, a lelkét feszítő érzésviharában túllelkesülve. A tudatlan, nem feldolgozott, nem átvilágított lelki tartalmak, hevületek, rosszindulat stb., mint egy bűzlő szemeteskuka rothadásnak indul.

A kártyavár következő állomása a Papné, akit a józan paraszti esze nem hagyott el: "Hát te csak azért törtél olyan kárt nekem? No, de azért van a média, a híradó, az oktatás, a tanácsadás, a reklámok, a szívszorító, felháborító, gyalázatos, aljas, botrányos, stb., hogy érezz. A papné, tv-t ugyan nem nézett, viszont kemencét hevített, aztán fel is ült a hevítő érzéseknek. Ő a tartalom nélküli forma egy másik példányát a 100 Ft-os bundáját löki a kemencébe. Most akkor drága vagy olcsó volt a bunda? Persze ez csak megtévesztésül szolgáló álkérdés, ugyanis itt a szűz számát, a százat látjuk viszont. A szűz halak tengely, a (bunda)halál tengely működését.

A pap a palástját vagdalja össze, 'mit neki' a szakrális királyság utolsó szimbóluma. A mester is megmondja a tutit, de ő aztán igazán nem adja alább, a legfénytelibb korszak szent tehenét, a másikért való áldozat szimbólumát öli meg magában. Aztán jön a kurátor, az egyház anyagi ügyeinek gondozója egy ládával, de nem ám pénzt hoz, hanem a szűz mögötti Extragalaktikus Szuperhalmaz szívóhatásának eredményét, a síkra vetülést, abroszok, kendők formájában. Ugyanezért fekszik kilapulva Kisgömbőc, ugyanezért lesz rongy a sárkányból az Égig érő fa mesében, s valószínűleg a macska is két dimenziós lesz, ha ráesik a pajta. Azért rád is hat ugye, a tv, a képernyő, a bürokrácia, az adminisztráció, a számítógép, stb. Lapos, két dimenziós, papír alapú, ami ugyancsak jelzi az Extragal. Halmaz hatékony szívását, szívatását. Persze itt is szétaprózódik valami, a láda, hogy ne lássuk a fától az erdőt. Ezután már csak abroszdarabkák szállnak mindenfelé, a füstfelhőben.

Az életet adó keretrendszer már nem az életet szolgálta és önmaga okozta saját pusztulását. Újabb álkérdés: Most életben maradtak a szereplők vagy bennégtek a tűzben? Miért? Ez az Élet? Van halál? Szerinted azért árasztanak el műételekkel, kétes értékekkel mert jót akarnak neked? Elhiszed, hogy amit mások mondanak neked, az jó is lesz számodra? Utánanéztél, hogy amit állítanak, azt mire alapozzák? Utánaolvastál, utánakérdeztél, hogy milyen felfedezés, tanulmány, tapasztalat érdekmentes véleményt, igazolja állításukat? Egyáltalán, kerested az alapot, ami alapján valamit állítanak? Boldog vagy? Megadatik számodra, hogy igazi ételt, felemelő tudást, értékmentő, a Föld gyógyulását elősegítő munkát végezz boldog szerelemben? S ha igen, megosztanád mással is? Én belül érzem az ürességet, s ezt az ürességet pótszerekkel toldozgató-foltozgató világ szorítását körülöttem.

S még valami. A rák visszafelé olvasva kiadja a sajnálatos véget,a kár(okozás)t, a mász visszafelé olvasva pedig azt, hogy mindez miért történhetett meg. Megszámolhatóvá, mérhetővé akartak tenni olyat, ami megszámlálhatatlan egész. Szétdarabolt (szak)tudások által elveszett a lényeglátás, az egységre, a mindenségre való törekvés. Végül kártyavárként összeomlott.

Minden bolygónak két ura van, kivéve a Napnak és a Holdnak, nekik együtt van kettő.

A mesében a Merkúr két ura a szűz (szolgáló) és az  ikrek (huszár) a főszereplők, no és persze harmadik a rák vagy mász úgyis mint állatöv, és úgyis mint a Hold ura.